Az extraszoláris planéta persze nem gondatlan volt, csak éppen túl közel kering csillagához, egy vörös törpéhez, amelynek csillagszele létezése első évmilliói alatt legyalulta atmoszféráját. A bolygó azonban azóta újabb légkört gyűjtött magára a felszínén zajló vulkáni tevékenység révén.
A 41 fényévnyire található GJ 1132 b bolygó első ránézésre sok szempontból hasonlít a Földhöz. Bár többször nagyobb az átmérője, bolygónkéhoz hasonló a sűrűsége és a légköri nyomása is, valamint hasonló korú is, nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt formálódott. Míg azonban a Föld mindig is kőzetbolygó volt, a GJ 1132 b eredetileg a Neptunuszhoz hasonlított. Légköre egy hidrogénben gazdag, hatalmas kiterjedésű, forró gázburok volt, amely fokozatosan hűlt le.
Ezt a légkört azonban a közeli vörös törpe intenzív sugárzása gyakorlatilag teljesen megsemmisítette, így a bolygóból szinte csak a szilárd mag maradt meg. A csupasz mag technikailag kőzetbolygóvá teszi a planétát, amely viszont mostanra újabb, bár az eredetinél valószínűleg jóval ritkább légkörre tett szert. A bolygó múltjáról egy friss tanulmányban számolnak be a Hubble űrtávcsővel vizsgálódó kutatók, akik megfigyelések és modellek révén vázolták fel, mi történhetett.
A Hubble-lel észlelték azt is, hogy a mag egy másodlagos légkörrel rendelkezik, amely molekuláris hidrogénből, hidrogén-cianidból, metánból és aeroszolokból áll. A légkört a felszíni vulkanizmusból felszabaduló gázokból, többek közt a kihűlő bolygó magjában csapdába esett, és most ismét mobilizálódó hidrogénből építi a planéta. Ez azért lehetséges, mert az évmilliárdok során a csillag is sokat hűlt.
Az eredeti légkört valószínűleg legforróbb időszakában, az első 100 millió évben gyalulta le a központi égitest, majd lassan lenyugodtak a dolgok, és egy idő után lehetségessé vált, hogy a bolygón felszabaduló gázokat gravitációjával megtartsa az égitest. A GJ 1132 b mindössze másfél földi nap alatt kerüli meg csillagát, így vélhetően jelenleg is komoly árapály-erőknek van kitéve, amelyek összenyomják, majd elliptikus pályája más pontjain kicsit elengedik az égitestet. Ez a folyamatos „nyomkodás” segít megőrizni a köpeny (technikailag a mag) folyékony részeit. Az égitest kérge rendkívül vékony valószínűleg csak 100-200 méter vastagságú, és az árapály-erők nyomán nyíló repedéseken hidrogén és más gázok szöknek el a mélyből.
A szakértők elmondása szerint a most megtalált planéta azért nagyon izgalmas, mert hasonló helyzetű bolygóból az exobolygók keresésének eddigi domináns módszerei miatt elég sokat ismerünk. Ezek nagy részéről a szakértők úgy hitték, hogy légkörüket formálódásuk után nem sokkal elveszíthették. Az újonnan detektált bolygó azonban azt mutatja, hogy ha ez így is van, a légkört egy későbbi szakaszban vissza lehet építeni, annak összetétele ráadásul érdemi információkkal szolgál azzal kapcsolatban is, hogy mi folyik az égitest belsejében.
