Új elmélet magyarázza a Hold két oldalának eltérő domborzatát

A szakértők szerint  eltérő hőmérsékleti viszonyok állhatnak annak hátterében, hogy míg égi kísérőnk Föld felé forduló oldalán nagy, sekély medencék foglalnak helyek, az átellenes oldalt sűrűn borítják az apróbb, mélyebb kráterek. 

Új elmélet magyarázza a Hold két oldalának eltérő domborzatát

A Hold túlsó oldalának a felénk nézőtől eltérő domborzata azóta foglalkoztatja a kutatókat, mióta a szovjet Luna–3 szonda visszasugározta az első képeket róla. Míg égi kísérőnk Föld felé forduló oldalán nagy, sekély medencék foglalnak helyek, az átellenes oldalt sűrűn borítják az apróbb és mélyebb kráterek.

A NASA GRAIL ikerszondáinak adatait elemző Párizsi Geofizikai Intézet kutatói végre úgy vélik, hogy rájöttek a rejtély kulcsára. A 2012 legelején Hold körüli pályára állt szondák küldetésük egy éve alatt minden korábbinál pontosabban feltérképezték az égitest gravitációs mezejét. A párizsi kutatók a mérési adatok alapján arról igyekeztek képet alkotni, hogy milyen vastagságú az egyes régiókban a Hold kérge.

A szakértők ugyanis úgy vélték, hogy a közeli oldal medencéinek látszólagos mérete nem tükrözi a becsapódások tényleges mértékét, mivel a Hold a legjelentősebb bombázásnak akkor volt kitéve, amikor még jóval forróbb volt az égitest. Ebben az időszakban viszont a kéreg alatt megbúvó láva a becsapódások során a felszínre törhetett, majd megszilárdulva elfedhette a kráter jelentős részét.

Katarina Miljković és kollégái éppen ezért nem a felszíni topográfiára, hanem a kéreg vastagságára koncentráltak, ezen ugyanis egyértelmű nyomot hagytak a jelentősebb becsapódások. Az adatokból kiderült, hogy míg a közeli és a távoli oldal krátereinek összmennyisége közelítőleg megegyezik, a felénk néző oldalon nyolc, a távoli oldalon viszont csak egy olyan terület van, ahol egy 320 kilométeres átmérőnél nagyobb foltban van elvékonyodva a kéreg.

Mivel semmi okunk azt hinni, hogy égi kísérőnk felénk néző oldalát nagyobb aszteroidák találták el, mint a túloldalt, minden jel arra mutat, hogy az égitest egyik oldalán a kéreg valamilyen okból könnyebben átüthető volt, mint a másikon. A szimulációk alapján a rejtély legkönnyebben hőmérsékleti differenciákkal magyarázható: a fiatal Hold felénk forduló oldala forróbb, és éppen ezért lágyabb volt, mint a túloldal, így a kisebb becsapódó objektumok is jelentős méretű krátereket tudtak létrehozni.

A kutatók azt is tudni vélik, hogy mi okozhatta a hőmérsékleti eltérést: a mérések alapján jelentős különbségek figyelhetők meg a Hold két oldalának izotópösszetétele közt. A felénk eső oldalon napjainkban is nagyobb mennyiségben mutatható ki egyes radioaktív izotópok jelenléte, mint a túloldalon, ezek bomlása pedig felszabadíthatott annyi hőt, hogy az megmagyarázná az eltérő hőmérsékletet, és vele a különböző méretű krátereket is.

Azzal kapcsolatban azonban egyelőre csak feltevések vannak, hogy mi okozhatta az aszimmetrikus izotópeloszlást: egy gigantikus vulkánkitörés, vagy egy másik égitesttel való ütközés egyaránt magyarázattal szolgálhat a szakértők szerint.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward