Az Európai Űrügynökség és a NASA közös űreszköze februárban indult útnak, vagyis még küldetése legelején jár. A következő öt hónapban az irányítók a műszerek tesztelésével lesznek elfoglalva, majd ha mindent rendben találnak, ezt követően kezdődik meg a küldetés tudományos szakasza. A szondán 10 különálló műszer, köztük hat kamera kapott helyet, és a projekt elsődleges célja a Nap minden eddiginél közelebbről való tanulmányozása, hogy az észlelések révén a kutatók jobban megértsék csillagunk működését és környezetének dinamikus változásait. Ennek az érdekes célkitűzésnek az előfutára a mostani, a küldetés fő szakaszán még kívül eső napközelség.
„Még sosem készült ennyire közelről fénykép a Napról” – mondja Daniel Müller, az ESA kutatója. „Vannak nagyobb felbontású képeink, például a 4 méteres, hawaii Daniel K. Inouye Naptávcsővel idén készült felvételek. A Földről történő észlelésekkor azonban a légkör jelenléte miatt a Nap teljes spektrumának csak egy szűk része látható.”
A napkutatásban nagyon izgalmas évek következnek, hiszen már csillagunk körül kering a NASA Parker napszondája is, amely 2018-ban indult útnak. Utóbbin kamerák nincsenek, viszont még jobban módon megközelíti a Napot, és testközelből vizsgálja a napkorona, vagyis a Nap külső légköre viszonyait.
A Solar Orbiter küldetése szempontjából inkább az SDO-hoz, a NASA napdinamikai obszervatóriumához hasonlítható, amely rendszeresen nagyfelbontású képeket készít csillagunkól. Az SDO azonban mindezt nagyjából ugyanabból a távolságból teszi, mint ahol a Föld kering, míg a Solar Orbiter jelenleg feleekkora távolságra, 0,515 csillagászati egységre van csillagunktól.
A fényképek készítésén kívül az új szonda vizsgálja a napkoronát, a helioszférát, a Nap mágneses terét és a napszél részecskéit is. A mostani első napközelség idején készült felvételeket, amelyek várhatóan kétszer nagyobb felbontásúak lesznek az SDO fotóinál, várhatóan júliusban teszik közzé a szakértők.
A szonda a következő években egyre szűkebb elliptikus pályákat ír le csillagunk körül, míg végül 42 millió kilométerre közelíti meg a csillagot (összevetésképpen a Parker legkisebb távolsága 6,1 millió kilométer lesz, de ahogy már említettük, az egy teljesen más jellegű küldetés).
A Solar Orbiter projektjének legnagyobb érdekessége, hogy a Föld és a Vénusz körüli hintamanőverek során a szonda nemcsak egyre közelebb kerül a Naphoz, de menet közben egyre inkább kilép bolygónk pályasíkjából is. A cél egy legalább 24 fokban megdöntött pálya lesz, ahonnan az űreszköznek rálátása nyílik a Nap pólusaira is, amelyeket eddig még sosem volt alkalmuk tanulmányozni a kutatóknak. A szonda várhatóan 2027 januárjában vetheti az első pillantást a Nap északi pólusára.
