A Glofish néven forgalmazott halakat úgy módosították genetikailag, hogy ultraibolya fényben kéken, zölden vagy pirosan (illetve más árnyalatokban is) világítsanak. A fluoreszkáló állatok nagy sikert arattak az akváriumrajongók körében, de immár nemcsak az üvegtartályokban találhatók meg. A génmódosított zebradániók délkelet-brazíliai halfarmokról kerültek ki a természetbe, és azóta megállíthatatlanul szaporodnak az Atlanti-óceán partján húzódó esőerdőkben. Elterjedésüket egy most publikált vizsgálat mutatja be, ritka példáját adva annak, hogy válhat egy transzgenikus élőlény szándékolatlanul a helyi élővilág részévé, és abba is bepillantást engedve, hogy ez milyen veszélyeket rejt.
A legnyilvánvalóbb probléma, amitől a szakértők tartanak, hogy a halak által hordozott, fluoreszkálást lehetővé tevő gének átkerülnek az őshonos halpopulációkba, és ezekre negatív hatással lesznek, például mert könnyebben észreveszik őket a ragadozók. Egy ilyen változás hosszabb távon a teljes táplálékláncra kihathat.
Az eredetileg Délkelet-Ázsiából származó zebradániók a genetikai kutatások kedvelt alanyai. Az édesvízi halak vadon élő példányai is változatos színezettel rendelkeznek, és mivel viszonylag belátható méretű a genomjuk, és gyorsan szaporodnak, a genetikusok előszeretettel kísérleteznek velük. A Glofish nevű fajtát az 1990-es években hozták létre, eredetileg kutatási célokkal, és azóta a zebreadániókon kívül más fajokat is hasonlóan módosítottak. A halak medúzáktól, illetve koralloktól kapták a fluoreszkálást lehetővé tevő géneket. Piaci forgalmazásuk a kétezres években kezdődött meg, ezek a halak voltak az első génmódosított állatok, amelyek kereskedelmi forgalomba kerültek.
Így nem is csoda, hogy szintén ezek a halak az elsők, amelyek a fogságból kikerülve sikeresen élnek túl a természetben is. Ettől a kutatók és a környezetvédők a kezdetektől tartottak, ezért a Glofish forgalmazását több amerikai államban és több országban is betiltották, köztük Brazíliában is.
Floridában 2014-ben azonosították az első fluoreszkáló zebradániót a vadonban, ez a példány azonban a jelek szerint nem tudott szaporodni, mivel a helyi ragadozók hamar zsákmányul ejtették. Brazíliában azonban máshogy alakult a helyzet. André Magalhães biológus először 2015-ben azonosította a fajta vadon élő példányait a Paraíba folyó völgyének lassan csordogáló mellékvizeiben. Az itteni vizek Latin-Amerika legnagyobb díszhaltenyésztő vidékével határosak, így igen valószínű, hogy a halak onnan szökhettek meg.
Floridával ellentétben a brazil vizekben a transzgenikus halaknak nem volt természetes ragadozójuk, így a fajta gyarapodásnak indult. Magalhães és társai 2017-ben módszeresen, több helyszínen kezdték figyelni elterjedését, 2 havonta kifejlett állatokat és ikrákat gyűjtve be. A kutatás során a halak gyomortartalmát is vizsgálták, hogy megtudják, mit esznek az állatok.
Az eredmények alapján a vadonba kikerült zebradániók egész évben szaporodnak, a legintenzívebben az esős évszakban, pontosan úgy, ahogy ázsiai rokonaik. A transzgenikus halak ráadásul előbb válnak ivaréretté, így gyorsabban szaporodnak és terjednek. A táplálékra sincs panaszuk, helyi rovarokkal, algákkal és zooplanktonokkal táplálkoznak.
Egy invazív faj terjedésének első fázisát látjuk, ami beavatkozás nélkül folytatódni fog, mondja Magalhães. Szerinte már nem sok kell hozzá, hogy a halak száma annyira megnőjön, hogy közvetlen hatással legyenek a helyi fajokra, a táplálékért való versengést illeti. A helyzeten tovább ront, hogy bár Brazíliában tilos a halak árusítása, a halfarmokon továbbra is tenyésztik őket, és országszerte árulják is. A fajta vadonban való terjedése pedig kétségtelen, 2020-ban már az ország déli és északkeleti részén is azonosították a Glofish szabadon élő példányait.
