Több mint két évig élt sertésszívvel a testében egy pávián

Az állat közben saját szívét is megtarthatta, mivel a kísérlet célja a fajok közti szervátültetést lehetővé tevő gyógyszerkoktél tökéletesítése volt.

Több mint két évig élt sertésszívvel a testében egy pávián

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének (NIH) kutatói fontos lépést tettek az állati szervek emberi felhasználása felé. Egy általuk beültetett, génmódosított sertésszív több mint két és fél éven keresztül működött egy pávián hasüregében. A kísérlet során összesen öt páviánba ültettek be sertésszerveket, úgy hogy közben az állatok saját szívét is a helyén hagyták. A hasüregben elhelyezett szíveket rákötötték az állatok érrendszerére és egy speciális gyógyszerkoktéllal kezelték a páviánokat. Az állatok átlagosan 298 napig éltek a sertésszívvel a testükben, egyikük pedig összesen 945 napig hordozta a donorszervet. A kutatócsoport korábbi rekordja 500 nap volt.

A donorszíveket olyan genetikailag módosított sertésekből emelték ki a kutatók, amelyek génállományát úgy alakították át, hogy az állatok szervei összeférhetők legyenek az emberi szervezettel. A következő lépés, amelyre egy éven belül sor kerülhet, a páviánok szívének tényleges lecserélése lesz. Ha a kísérlet sikerrel jár, a szakértők nagyon közel kerülhetnek a végső célhoz, a sertés-ember szívátültetéshez, amely megvalósíthatósága esetén hathatós megoldást jelentene a szervhiányra.

Minden évben emberek ezrei halnak meg, mert nem jutnak hozzá megfelelő donorszervekhez. A problémára több módon is igyekeznek megoldást találni a kutatók, például laborban növesztett szövetekkel, amíg azonban ezek a kísérletek sikerrel járnak, más forrásból kell beszerezni a szerveket. A xenotranszplantáció, azaz a másik fajból származó szervek beültetésének ötlete már több mint egy évszázada foglalkoztatja a kutatókat, a kezdeti próbálkozások azonban katasztrofálisan zárultak. A korai időszakban páviánok és csimpánzok szerveit próbálták emberekbe átültetni, a betegek szervezete azonban nem fogadta be a szerveket.

Az utóbbi évtizedekben aztán a géntechnológia fejlődésével lehetővé vált a donorok „emberszerűbbé” alakítása. A szakértők sertésekkel kezdtek kísérletezni, mivel ezek az állatok könnyen szaporíthatók, szerveik mérete nagyjából megfelel az emberi szervekének és génállományuk is alaposan felderített. Az első látványos eredményt 2002-ben jelentették be, eddigre ugyanis két cégnek is sikerült olyan sertéseket létrehozni, amelyek szerveit az emberi szervezet nem löki ki rögtön magából.

Az állatkísérletek megkezdése után aztán az is kiderült, hogy a cél sikeres megvalósítása még nagyon messze van. A páviánokba beültetett szerveket ugyanis rendre megtámadta az állatok immunrendszere, kilökve magából az idegennek ítélt szöveteket. A szakértők azóta azon hatóanyagkeverék tökéletesítésén dolgoznak, amely ezt megakadályozhatja. Ebből a célból dolgozták ki a most használt kísérleti elrendezést is. Mivel az állatok eredeti szívét a helyén hagyták, a donorszívet pedig bekötötték a vérkeringésbe, biztosítva ezzel a szerv életben maradását, a szakértők minden energiájukat arra fordíthatták, hogy kikísérletezzék az ideális gyógyszerkoktélt.

A páviánok transzplantált emberi betegeknél is használt kilökődésgátló hatóanyagokat kaptak, illetve olyan speciális antitesteket adagoltak nekik, amelyek segítettek a szervezetnek sajátként elfogadni a más fajból származó szöveteket. A legutóbbi kísérletsorozat során a páviánok egy kivételével meglepően jól viselték a megpróbáltatásokat. Az egyik állatot sajnos öt hónap elteltével el kellett altatni egy antibiotikumoknak ellenálló fertőzés miatt.

A többiek azonban egészségesnek tűntek, így egy év elteltével a kutatókban felmerült, hogy a páviánok talán már antitestek nélkül is elviselik a sertésszíveket. Amikor azonban visszavettek ezek adagolásából, hamar világossá vált, hogy nem ez a helyzet. A páviánok nem szoktak hozzá a sertésszívhez, és a megfelelő hatóanyagok hiányában elkezdték azt kilökni magukból. A kutatók ezen a ponton eltávolították a beültetett szerveket az állatokból, akik kivétel nélkül túlélték a beavatkozást, és egészségesen fejezték be a kísérletet.

Az eredmények kétségkívül biztatóak, ugyanakkor azt is jelzik, hogy a sertésszervek emberi használata nem lesz egyszerű feladat. Ennek megvalósításához az emberre is ki kell kísérletezni a megfelelő gyógyszerkoktélt, és további genetikai módosításokat is eszközölni kell a sertéseken. Az állatoktól származó szervek kapcsán ráadásul sokan aggódnak amiatt is, hogy ilyen módon új vírusok kerülhetnek át az emberbe. Mások úgy vélik, hogy a páviános kísérletek arra mindenképpen választ adtak, hogy a recipiens egzotikus sertésvírusokkal való megfertőződésének esélye minimális. A többi probléma megoldása pedig csak idő kérdése az új génszerkesztési eljárásokkal, állítják az optimistább szakértők.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward