A fiatal bináris rendszerben ugyanis nemcsak a két csillag körüli porkorongokban formálódhatnak bolygók, de a jelek szerint távolabb is. Ezek olyan planéták, amelyek mindkét csillagot kívülről kerülik meg. Ha a szakértőknek igazuk van, az azt jelentené, hogy a két csillag három különálló bolygórendszert növeszthet maga körül, ami egészen hihetetlennek tűnik.
Az SVS 13 nagyjából 1000 fényévre van a Földtől, vagyis kozmikus léptékkel a gyakorlatilag a szomszédban van, és a Perseus molekuláris felhő része, amely por és gáz kiterjedt, sűrű és hideg tömegéből áll. A felhőben gravitációs összeomlások nyomán csillagok is formálódnak, ezek közé tartoznak a SVS 13 csillagai is. A rendszer a látható fényben vizsgálva egyetlen csillagnak tűnik, de alapos rádiótávcsöves megfigyelések nyomán kiderült, hogy két kis tömegű csillagról van szó, amelyek 14 milliárd kilométerre vannak egymástól (ez a Nap és a Neptunusz távolságának háromszorosa). A kérdéses csillagok közül a VLA 4A nagyjából negyedakkora, mint a Nap, míg a VLA 4B 0,6 naptömeggel bír.
A csillagok az NGC 1333 nevű látványos köd alsó részén, egy kisebb üregben találhatók, és további érdekességük, hogy látványos anyagsugarakat lövellnek ki a rendszerből, ami azt jelzi, hogy maguk a csillagok és formálódás közben vannak még. A bolygóképződéssel kapcsolatos legfrissebb érdekességekre a VLA rádiótávcsővel való újabb megfigyelések nyomán derült fény.
A VLA nagyon érzékeny a meleg por és gáz által kibocsátott rádióhullámokra, és az adatokból világosan látszik, hogy a két csillag körül egy-egy anyagkorong formálódott. A VLA 4A korongja 4 milliárd kilométer átmérőjű, a 4B-é pedig nagyjából 3 milliárd kilométeres. Az átmérőre nagyobbik korong anyagából akár ezer Föld is kikerülne, a kisebb méretű, de sűrűbb másik korong pedig akár kétszer ennyi anyagot is tartalmazhat.
A csillagok maguk vörös törpék lesznek, ha elkészülnek, és más rendszerek alapján tudjuk, hogy az ilyen csillagok nemcsak, hogy képesek bolygókat termelni, de gyakran inkább kisebb kőzetbolygókat formálnak a nagy gázóriások helyett. A nagyon hasonló TRAPPIST-1-nek például hét Földhöz hasonló méretű bolygója is van. Az észlelt anyagkorongokban tehát jó eséllyel formálódhatnak bolygók. A kutatók ráadásul szerves molekulákat is detektáltak a korongok anyagában, amelyek az élet építőkövei, így pár milliárd éven belül ebből akár élettel teli bolygók is kisülhetnek.
A VLA megfigyelései ugyanakkor azt is mutatják, hogy a két csillagot egy közös, jóval nagyobb anyagkorong is körülveszi, amely a formálódás korai fázisában van. Ez 150 milliárd kilométer átmérőjű, és a Nap tömegének 5%-át tartalmazza anyagként, ami 50 Jupiterre lenne elég. A korongban ráadásul spirális mintázatok láthatók, ami a bolygóképződés egyik jele lehet, bár az sem zárható ki, hogy a környező anyagfelhőből aláhulló anyag okozza a mintákat.
Jelen helyzetben nem lehet megítélni, hogy pontosan miről van szó, de a későbbi megfigyelések talán tisztázhatják a helyzetet. De ha utóbbi is derül ki, vagyis a korong még csak anyagot gyűjt, akkor is lehetséges, hogy a jövőben bolygók formálódnak majd a legnagyobb korongban, amelyek mindkét csillagot megkerülik cirkumbináris pályájukon. A kész rendszerben tehát minden adott ahhoz, hogy három bolygórendszernek is otthont adjon: mindkét csillagnak lehetnek saját bolygói, és lehetnek közös planétáik is, amelyek kívülről kerülik meg mindkét központi égitestet.
