2020 decemberében egy csillagászcsoport ráakadt egy égitestre, amely látszólag a Földdel azonos pályán, kicsit előttünk halad a Nap körül. Az adatokból azonban nem voltak teljesen biztosak a pályák egyezésében. Az azóta végzett új megfigyelések viszont megerősítik, hogy kérdéses objektum valóban a második ismert trójai aszteroida.
A 2020 XL5 katalógusjelű égitest kapcsán annak pályáját, méreteit és fizikai jellemzőit is sikerült meghatározni. A vizsgálatok alapján a kisbolygó háromszor akkora, mint a 2010 TK7, a másik ismert trójai égitestünk, és még nagyjából 4000 évig marad jelenlegi pozíciójában. Az eredményekről beszámoló kutatók egyben azt is demonstrálták, hogy a nagy földi teleszkópokat érdemes alacsonyan a horizont felé irányítani, mert így korábban nem látott részletekre derülhet fény a megfigyelt objektumokkal kapcsolatban.
A trójai égitestek olyan objektumok, amelyek egy bolygó pályáján osztoznak, tipikusan a Lagrange-pontok, vagyis a bolygó és a Nap viszonylatában gravitációsan stabilnak bizonyuló pontok köré csoportosulva. A 2020 XL5 az L4 Lagrange-pontban található, vagyis mintegy 60 fokkal a Föld előtt halad. Trójai égitestekből rengeteg van a Naprendszerben, különösen a Jupiter körül, de a Föld esetében ez még csak a második ilyen égitest, amit felfedeztek a kutatók.
A 2020 XL5-öt először 2020. december 12-én detektálták a hawaii Pan-STARRS1 távcsővel. Az első megfigyelések trójai jellegre utaltak, de a pontos pályát akkor még nem tudták meghatározni. Ezért 2021 tavaszán további megfigyeléseket végeztek, illetve elkezdték átnézni az archív megfigyelési adatokat is, kifejezetten az égitest után kutatva.
Az új megfigyeléseket a chilei SOAR, az arizonai Lowell és az ESA egyik kanári-szigeteki távcsövével végezték, a releváns archív adatok java pedig a 2012–2019 közötti Dark Energy Surveyből származott. A fotometriai mérések alapján kiderült, hogy egy sötét, szénben gazdag aszteroidáról van szó (ezek igen gyakoriak a Naprendszerben), és hogy az égitest 1,18 kilométer átmérőjű. A pályaadatokból úgy tűnik, hogy az objektum még 4000 évig marad velünk, aztán annyira kibillen helyzetéből, hogy elhagyja a Föld közelségét. A 2020 XL5 egyébként nem régóta kíséri a Földet, mindössze 600 évvel ezelőtt vált trójaivá, vagyis egészen friss szerzemény.
Az újabb trójai égitest felfedezése azt sugallja, hogy ezek az objektumok a Föld körül sem számítanak ritkaságnak. Az L4 és L5 Lagrange-pontokban valószínűleg továbbiak is lehetnek belőlük, csak mivel igen aprók és sötétek, nagyon nehéz észlelni őket. Pedig nagyon érdekesek lehetnek, akár űrkutatási szempontból is, például egy állandó űrállomás helyszíneként vagy bányászati célokra. Bár a földi trójaiak vizsgálatára egyelőre még nem indult küldetés, a NASA Lucy szondája jelenleg is útban van a Jupiter trójai kísérői felé.
