Szupertornádók felelhetnek a napkorona forróságáért

Az új elmélet szerint a mágneses erővonalak által keltett örvény megforgatja a légkör anyagát, és az emelkedő spirális pályákon felgyorsuló gáz révén nagy energiákat pumpál a koronába.

Szupertornádók felelhetnek a napkorona forróságáért

A Nappal kapcsolatban felmerülő legnagyobb rejtélyek egyike, hogy mitől olyan forró a korona. Központi csillagunk felszíni hőmérséklete 5800 Kelvin körül van, a jóval fölötte elhelyezkedő koronáé viszont meghaladja az egymillió Kelvint. A napfizikusok évek óta próbálják megfejteni, hogy milyen folyamatok állhatnak a háttérben. Egyes szakértők szerint a jelenségnek mágneses oka van, mivel általában mágneses erők állnak a nap felszínén uralkodó időjárási jelenségek (napfoltok, protuberanciák, koronakidobódások) hátterében is. A Nap légköre azonban magnetikus szempontból túlságosan nyugodtnak számít ahhoz, hogy önmagában felelős legyen a magas hőmérsékletért. Nemrégiben azonban felfedeztek valami olyasmit, ami magyarázattal szolgálhat a korona forróságára: több mint ezer kilométer átmérőjű légköri tornádókra bukkantak ugyanis a Nap légkörében.

A Nap légköre három nagyobb rétegre bontható. A legalul elhelyezkedő fotoszféra a Nap látható része, amelyet „felszínnek” nevezünk. A csillag belsejében termelődő energia ebben a rétegben sugározódik szét fény formájában. A kromoszférának nevezett következő réteg sokkal kevésbé sűrű, és jóval forróbb a fotoszféránál. A korona a légkör legritkább és legforróbb része, amely amorf alakban öleli körül a Napot.

A nemzetközi tudóscsoport, amelynek többek közt a jelenleg a Sheffieldi Egyetemen dolgozó Erdélyi Róbert is tagja volt, a NASA Solar Dynamics Observatory űrszondájának műszerei, illetve egy svéd teleszkóp (Swedish Solar Telescope) segítségével tették meg felfedezésüket. A tudósok a vizsgálatok során egyes elemek mozgását követték nyomon a Nap légkörében. A megfigyelt vas, kalcium és hélium áramlása mind örvényszerű tulajdonságokat mutatott, együttesen vizsgálva ezeket pedig felfelé áramló gázokból összeálló szupertornádók rajzolódtak ki.

A kromoszférában és a napkorona alacsony tartományában található gyorsan forgó örvények felfelé szélesednek, legnagyobb átmérőjük eléri az 1500 kilométert. Az eddig megfigyelt „példányok” átlagos élettartama 12‒13 perc volt, hossztengelyük pedig 10‒20 fokkal tér el a helyi függőlegestől. A szupertornádók jellemzően a felszín mágneses csomópontjai fölött jönnek létre, így minden bizonnyal mágneses „meghajtásúak”. Az erővonalak által keltett örvény megforgatja a légkör anyagát, és az emelkedő spirális pályákon felgyorsuló gáz révén folyamatosan nagy energiákat pumpál a koronába.

A Nature oldalain megjelent tanulmányban a kutatók arról számolnak be, hogy ezek a forgószelek meglehetősen gyakori jelenségnek számítanak a kromoszférában. Egy 55 perces megfigyelés során 14 forgószelet azonosítottak, és a további mérések statisztikái alapján úgy tűnik, hogy bármely időpillanatban legalább 11 ezer ilyen tornádó fűti a napkoronát, megmagyarázva annak rendkívül magas hőmérsékletét.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward