Szupernóvák a szomszédban

Jelenlegi ismereteink szerint a belátható jövőben nem várható olyan robbanás, amely veszélyeztetné a Földet, akad azonban egy pár csillag a közelben, amely szupernóvává alakulva csodás látványokkal örvendeztethet meg minket, nem is beszélve arról, hogy egy ilyen esemény modern műszerekkel való megfigyelése milyen sokat jelentene a tudomány művelői számára.  

Szupernóvák a szomszédban

1. oldal

Bár a csillagászok és a science-fiction rajongók örülnének neki, ha másképp lenne, az világűr gigantikus méretei, és óriási távolságai számos előnnyel is járnak, például segítenek megóvni bolygónkat a kozmosz veszélyesebb eseményeitől. A legintenzívebb ilyen veszélyek közé tartoznak a szupernóva-robbanások, amelyek gyakran egész anyagalaxisukat túlszárnyalják fényességben és az elektromágneses spektrum egyéb hullámhosszain is. Az 1054. július 4-én észlelt szupernóva fényesebb volt, mint a Vénusz, maradványa, a Bika csillagképben található Rák-köd (lent) pedig a mai napig intenzív röntgensugárforrásnak számít. Az esemény nagyjából 6500 fényévnyi távolságban történt, így bolygónk egy pillanatra sem volt veszélyben.

De mi a helyzet a Naprendszerhez közelebb eső, életük vége felé járó csillagokkal? Jelenlegi ismereteink szerint a belátható jövőben nem várható olyan robbanás, amely problémákat jelenthetne rendszerünk számára, akad azonban egy pár olyan jelölt, amely szupernóvává alakulva csodás látványokkal örvendeztethet meg minket, nem is beszélve arról, hogy egy ilyen esemény modern műszerekkel való megfigyelése milyen sokat jelentene a tudomány művelői számára. Következzen tehát néhány olyan Tejútrendszeren belül található csillag, amelynek van némi esélyük szupernóvává alakulni még az emberiség kihalása előtt.

IK Pegasi

A jelenlegi legközelebbi szupernóva-jelölt a 150 fényévnyire található IK Pegasi. Egy kettős rendszerről van szó, amelynek egyik tagja egy fehér törpe, a másik pedig egy 1,7 naptömeggel rendelkező csillag. Míg ez utóbbi tömege önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy szupernóvává alakuljon – ehhez a Nap tömegének minimum nyolcszorosára lenne szükség -, társa jelenléte megváltoztatja a helyzetet. A fehér törpék a Naphoz hasonló csillagok maradványai, amelyek azonban egy bizonyos tömeghatár fölött felrobbannak.

Amikor az IK Pegasi rendszerének másik csillaga pár millió év múlva kifogy az üzemanyagból, vörös óriássá fúvódva anyagot kezd átadni kísérőjének. Idővel a fehér törpe tömege át fogja lépi a Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,44-szeresét), majd összeroppan saját gravitációja alatt. A csillagban beinduló szabályozatlan szénfúzió végül egy gigantikus méretű termonukleáris robbanáshoz, avagy más néven egy Ia típusú szupernóva kialakulásához vezet. Annak ellenére, hogy ebben folyamatban relatíve alacsony tömegű csillagok vesznek részt, ezek a legfényesebb szupernóvák. Jóval közelebb is található egy hasonló kettős rendszer, a 8,6 fényévnyire levő Sirius azonban jelentősen fiatalabb az IK Pegasinál. (A fenti képen az IK Pegasi fantáziarajza látható a Nap méreteihez viszonyítva, a keretes képen pedig a kettős nagyobbik tagja tűnik fel egy valós felvételen.)

Spica

A Szűz csillagkép legfényesebb égitestje, a Spica nagyjából 260 fényévnyi távolságban van. Szintén kettős rendszer, amelynek kisebbik csillaga hét, nagyobbik tizenegy naptömeget tesz ki. Ez utóbbi égitest nagy tömegének következtében jelentős gyorsasággal égeti el nukleáris üzemanyagát, és színképe alapján élete utolsó szakaszába lépett. Amikor minden tartalékát felélte, magja egy neutroncsillaggá fog összeomlani, külső rétegei pedig közben ledobódnak. Az egyelőre vita tárgyát képezi, hogy mennyi ideje lehet hátra az égitestnek, de valószínűleg pár évmilliónak még el kell telnie az eseményig. Amennyiben viszont ez a becslés helytálló, a Spica a robbanás pillanatában már közelebb fog tartózkodni a Földhöz, mint az IK Pegasi jelenlegi távolsága.

2. oldal

Betelgeuse

Az éjjeli égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Orionban található Betelgeuse távolsága körülbelül 643 fényév ugyan, de jóval közelebb jár csillagfejlődésének végállapotához, mint az előzőekben említett két égitest. Az elmúlt években annyira kifényesedett, hogy távolsága ellenére azon kevés szupernóva-jelölt egyike, amelyet közvetlenül is meg lehet figyelni. A csillag átmérője legkülső rétegénél már meghaladja a Jupiter a Naptól mért távolságát, vagyis 7,7-20 Napnyi tömegéhez 950-1200-szoros átmérő társul. A vörös szuperóriás jelen állapotában az egyik legnagyobb kiterjedésű ismert csillag. Az utóbbi két évtizedben átmérője csökkenni kezdett, ami egyes szakértők szerint a szupernóvává válás közvetlen előzménye lehet. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy a Betelgeuse már nem is létezik, csak robbanásának fénye még nem ért ide.

Gamma Velorum

A Gamma Velorum rendszere legalább hat csillagból áll, amelyek egyike egy úgynevezett Wolf–Rayet csillag, vagyis egy 7-20 naptömeg közötti tömegű változócsillag, amely létezésének ezen szakaszában 50 ezer Kelvin fölötti felszíni hőmérséklettel rendelkezik, és nagyon gyorsan veszíti el anyagát. Csillagszele elérheti a 2000 km/s sebességet, élettartama pedig ennek megfelelően legfeljebb néhány százezer év lehet. Az 1100 fényévnyire található rendszer ezen tagja rövidesen tehát egy igen ritka, Ic típusúnak nevezett szupernóva-robbanást produkálhat.

HM Cancri

Ia típusú szupernóva két fehér törpe összeolvadása során is létrejöhet. A legközelebbi ilyen rendszer a kétszáz fényévnyire található V396 Hya, azonban ennek csillagai távolodnak egymástól közeledés helyett, így nem valószínű, hogy szupernóvává válnának. Ebből a szempontból jóval esélyesebb jelöltnek tűnik a több mint 1600 fényévnyi távolságban tartózkodó HM Cancri. A kettős rendszer tagjai olyan közel keringenek, hogy alig öt perc alatt kerülik meg egymást, és távolságuk egyre csökken. A végső robbanásig azonban még pár ezer év szinte biztosan hátravan.

Éta Carinae

1843-ban egy rövid ideig a nyolcezer fényévnyire található Éta Carinae lépett elő az égbolt második legfényesebb csillagává. Bár fénye azóta újra elhalványult, a legújabb műszereknek köszönhetően kiderült, hogy egy gigantikus, a Nap tömegének több mint százszorosát kitevő égitestről van szó. Az átmeneti fényesedés a külső rétegek ledobásának eredménye volt, az eredeti csillag maradéka azonban még így is instabil maradt, így nagyon valószínű, hogy egy újabb robbanás várható. Az itt felsorolt jelöltek közül az Éta Carinae az egyetlen, amely ténylegesen bármelyik pillanatban szupernóvává alakulhat, így a csillagászok folyamatos megfigyelés alatt tartják. Az eddigi vizsgálatok alapján az égitest közvetlen közelében legalább még egy csillag rejtőzik, ami tovább bonyolíthatja a robbanás dinamikáját.

Pisztoly-csillag

A Pisztoly-ködben rejtőző égitest a legnagyobb tömegű ismert csillagok egyike, akár 150 naptömeget is kitehet. 25 ezer fényéves távolsága ellenére szabad szemmel is látható lenne, ha nem venné körül az a sűrű csillagközi felhő, amelyet megvilágít (lent). Az Éta Carinaehez hasonlóan ez az égitest is túl van már pár intenzívebb robbanáson, a végső esemény bekövetkezése pedig pár millió éven belül várható.

Bár a szupernóvák kapcsán sok a kiszámíthatatlan tényező, egy dologban biztosak lehetünk: a Földhöz legközelebbi csillag nem fogja így végezni. A Nap tömege ugyanis nem elég nagy ahhoz, hogy szupernóvává alakuljon, így körülbelül ötmilliárd év múlva egy olyan fehér törpeként fejezi be fejlődését, amelynek mérete messze elmarad a Chandrasekhar-határtól. Mivel pedig a közelben nincs olyan anyagtömeg, amely a kritikus határ fölé táplálhatná, központi csillagunk különösebb tűzijáték nélkül fog kihunyni.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward