Szintetikus ellenmérgek jöhetnek

A kígyómarások kezelése nem nagyon változott az elmúlt évszázad alatt. Ezt azonban jelentősen megváltoztathatják a szintetikus biológiai módszerek.

Szintetikus ellenmérgek jöhetnek

Amikor az Orvosok Határok Nélkül szervezet tavaly bejelentette, hogy idén elfogyhat a világ legfontosabb kígyómarás elleni szere, a helyzet elég borúsnak tűnt. Mostanra azonban ismét fordult a kocka, Paulo Lee Ho brazil biokémikus ugyanis, aki egész pályáját azzal töltötte, hogy kidolgozza, hogyan készíthet ellenmérget a korallkígyók marásának kezelésére a kígyók nélkül, közel jár egy használható megoldáshoz.

Az ellenmérgeket hagyományosan a korallkígyók mérgéből készítik, amivel az a probléma, hogy nehéz hozzájutni, mivel a kígyók fogságban tartása problematikus, és az állatok egyszerre csak nagyon kevés mérget termelnek. Ho és társai ezért a szintetikus biológiához fordultak segítségül, és erőfeszítéseik mostanra be is értek. A kutató és kollégái legfrissebb tanulmányukban arról számolnak be, hogy az általuk mesterséges úton létrehozott rövid DNS-darabok egerekbe injekciózva a kígyóméreg ellen hatásos antitestek termelődését váltották ki az állatokban. Az immunválasz ráadásul tovább fokozható, ha kólibaktériumok által szintetizált méreg antitesteket juttatnak be a rágcsálókba.

Egy másik, szintén néhány hete megjelent tanulmányban hasonló eredményekről számolt be egy másik brazil kutatócsoport is, amelynek tagjai szintetikus antitest fragmentumok révén sikerrel semlegesítették a Bothrops jararacussu nevű lándzsakígyó mérgét. Mindkét eredmény óriási előrelépést jelenthet a kígyómarások kezelésében és ezen kezelések árának leszorításában is, mondja Robert Harrison, a Liverpooli Trópusi Betegségek Intézetének kutatója.

Évente nagyjából 90 ezer ember hal meg kígyómarás következtében, az ellenmérgeket azonban még mindig az egy évszázaddal ezelőtt kikísérletezett módszerrel készítik. Ennek lényege, hogy nagytestű állatokat, többnyire lovakat oltanak be a kígyóméregből kivont fehérjékkel, aminek hatására az állat antitesteket kezd termelni. A kígyómarás áldozatának aztán ezen állatok plazmáját adják be.

A módszer több szempontból is nagyon korlátozott. Egyrészt minden ellenméreg csak egyetlen vagy legfeljebb néhány kígyófaj ellen hatásos. Másrészt a plazmát hűteni kell, ami a trópusi éghajlaton, ahol a kígyómarások a leggyakoribbak, komoly problémákat okozhat. „Ha jobban belegondolunk, az a csoda, hogy ezek az ellenmérgek egyáltalán működnek” – mondja Leslie Boyer, az Arizonai Egyetem kutatója.

A harmadik probléma, hogy egyre kevesebb gyógyszercég hajlandó az ellenanyagok létrehozására, mivel ezek előállítása egyszerűen nem éri meg számukra. 2010-ben például anyagi okok miatt a francia Sanofi hagyott fel a Fav-Afrique előállításával, amely Afrika tíz legveszélyesebb kígyójának marása ellen volt hatásos.

Ho és társai abban reménykednek, hogy a szintetikus ellenmérgek megoldhatják ezen problémákat. Módszerük óriási előnye, hogy az ellenméreg létrehozásához nincs szükség a korallkígyókra, elég ha egyszer szekvenálják a méregfehérjéket kódoló géneket, majd szükség esetén szintetizálják ezek darabkáit.

A szakértők kísérleteik során ilyen DNS-darabokat adtak be egészséges egereknek, majd egy hónappal később baktériumok által termelt antitesteket is beadagoltak nekik. Az így kezelt rágcsálóknak ugyan egyelőre csak 60 százaléka élte túl a halálos méregdózist, szemben a hagyományosan használt, közel 100 százalékban hatásos ellenmérgekkel, Ho szerint azonban csak idő kérdése, hogy módszerük versenyképessé váljon. Az eredmények azt mutatják, hogy a kezelés hatásos a méreg ellen, így már csak azt kell megtalálni, hogyan tehető még jobbá.

A másik brazil csoport, Carla Fernandes (Fiocruz) és kollégái, egy ettől eltérő módszert alkalmaztak. Úgynevezett fág diszplay technikával legyártották azon antitestek szintetikus változatait, amelyek a lámákban termelődnek a kígyóméreg semlegesítésére. Ezzel a megoldással nincs többé szükség állati plazmára, illetve mérsékelhető az izomkárosodás és a marás környékének szöveti elhalása is, mivel szintetikus antitestek kisebbek, mint természetes változataik, így könnyebben bejutnak a szövetek mélyébe. A kutatók úgy vélik, hogy bár az antitestek mesterséges előállításának problémája még nem tekinthető teljesen megoldottnak, csak idő, és persze pénz kérdése, hogy kielégítő megoldást dolgozzanak ki a problémára.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward