A fekete-fehér, kontrasztos röntgenfelvételek immár több mint 120 éve hatékony eszközei a különböző csontsérülések azonosításának. A röntgentechnológia azonban rövidesen alapjaiban változhat meg, a Mars Bioimaging nevű cég fejlesztői ugyanis rájöttek, hogyan tudnak röntgensugarak révén sokkal részletgazdagabb, színes, háromdimenziós felvételeket csinálni az emberi szövetekről vagy bármi másról.
A hagyományos röntgenfelvétel készítése úgy zajlik, hogy mivel a látható fénynél rövidebb hullámhosszú röntgensugarak könnyebben átjutnak a lágy szöveteken, mint a kemény, és főleg a kalciumot tartalmazó anyagokon (így a csontokon), a test túloldalán elhelyezett szenzort vagy fényérzékeny filmet a sugarak útjától függően eltérő intenzitású sugárzás éri. Amely beeső jel aztán vagy elektromos jellé alakítva, vagy kémiai reakciók útján rajzolja ki, hogy mi a helyzet odabent.
Az új-zélandi cég által kifejlesztett, a Nagy Hadronütköztető szenzorain alapuló rendszer annyiban más, hogy annak lelke, a Medipix3 nevű chip a digitális fényképezőgépek szenzoraihoz hasonlóan az exponálás alatt pixelenként beeső részecskék számát és energiáját rögzíti. A legfőbb eltérés tehát a korábbi digitális röntgentechnológiákhoz képest, hogy immár nemcsak a fotonok becsapódása érzékelhető a módszerrel, hanem azok időegységre levetített száma és energiaszintje is.
A módszerrel így immár nemcsak a törött csontok vagy kalciumfelhalmozódással kísért daganatok (pl. emlőrák) jeleníthetők meg, hanem olyan problémák is, amelyek a hagyományos röntgenfelvételeken láthatatlanok maradnának. (A legfelső képen például egy csukló részletes felvétele látható – a rajta található karórával együtt.) A szkenner egy tesztverzióját máris próbálgatják a legkülönbözőbb tumorok és ízületi problémák detektálására, de a technológia a remények szerint számos más területen is használható lehet a fogászatól kezdve az agysebészetig.
Bár az további évekbe telhet, mire az új rendszerre minden engedélyt kiadnak, és a mezei kórházakban is elterjedhet a használata, ezúttal egy olyan technológiáról van szó, amely kapcsán tényleg csak idő kérdése, hogy az egészségügyben és másutt is alkalmazni kezdjék. Ehhez persze a most kezdődő klinikai vizsgálatok eredményét is meg kell várni, de jelen esetben nincs ok aggodalomra, hiszen az átvilágítás módja nem változik a hagyományos, több mint egy évszázada használt módszerhez képest. Csak abban van differencia, hogyan és mivel érzékelik a testből kilépő sugarakat.
