Sosem olvadnak ki teljesen a jéghalak

Az antarktiszi jéghalak −1,8 °C-os tengervízben élnek. Ez azért lehetséges számukra, mert vérük különleges fehérjéket tartalmaz, amelyek pici egységekben kötik meg a képződő jégkristályokat, így azok nem károsítják szerveiket.

Sosem olvadnak ki teljesen a jéghalak

Az Antarktisz vizeiben élő jéghalak olyan hideg hőmérsékleteken élnek, hogy más fajok hasonló körülmények között egyszerűen megfagynának. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy a Déli-óceán összes halának több mint 90 százalékát a sügéralakúak közé tartozó Notothenioideialrendbe tartozó fajok teszik ki. Az átlagosan mínusz 1,8 °C-os tengervízben élő állatok érdekes módon alkalmazkodtakaz extrém hideghez: vérük különleges, „fagyálló” fehérjéket tartalmaz, amelyek pici egységekben kötik meg a képződő jégkristályokat, így azok nem károsítják szerveiket.

Arthur DeVries, az Illinois-i Egyetem kutatója a hatvanas években fedezte fel a fagyálló proteinek létezését. A szakértő legújabb kutatása során, amelyet az Oregoni Egyetem munkatársaival közösen végzett, rájött a fehérjék jelenlétének egy furcsa „mellékhatására” is: a proteinek által megkötött jégkristályok akkor sem olvadnak el, ha fagypontjuk fölé emelkedik a környező hőmérséklet.

A szakértő és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogyan olvadnak el a halak vérében képződő miniatűr jégdarabok. A halak melegítése során azonban a fehérjék által megkötött jég egy része fagypont fölött sem olvadt meg, vagyis úgynevezett túlhevített állapotba kerül. A jelenséget természetes környezetben, a nyári antarktiszi vizekben is sikerült megfigyelni. Úgy tűnik tehát, hogy ugyanazok a fehérjék, amelyek összességében a vér fagymentességét biztosítják, az egyes kristályokkal szemben olvadásgátlóként működnek.

„Ez az első alkalom, hogy a jég túlhevülését figyeltük meg a természetben” – mondja Chi-Hing Cheng, a kutatás egyik résztvevője. A kutatók összesen 11 évig monitorozták a Déli-óceán jéghalainak környezeti hőmérsékletét, és az állatok szervezetében levő jég mennyiségét, és mindezen idő alatt egyszer sem voltak tanúi annak, hogy bármelyik hal teljesen jégmentes lett volna. Az óceánvíz hőmérséklete tehát egyszer sem tudott olyan magasra emelkedni, hogy teljesen le tudta volna győzni az egyszerre fagyás- és olvadásgátló fehérjék hatását.

Érdekes módon azonban annak nem találták nyomát a szakértők, hogy mindez negatív hatással lenne a halak szervezetére. Pedig ha az állatok vérében egész életükben jégkristályok keringenek, bármennyire picik is azok, idővel elkerülhetetlenül el kellene tömniük a hajszálerek némelyikét, illetve gyulladásos folyamatokat indítanának be. Ráadásul a jég jelentős része felhalmozódik a lépben, ennek ellenére ez a szerv sem mutat károsodást a halakban. A kutatók egyelőre értetlenül állnak a rejtély előtt, de remélik, hogy az állatok további vizsgálatával előbb-utóbb választ találnak ezekre a kérdésekre is.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward