A kutatás egyelőre a kezdeti fázisban jár, így a világra jött malacok túlnyomórészt sertések voltak, és csak egészen kis százalékban hordoztak majomsejteket. A kínai szakértők nem az elsők, akik ilyen irányú kísérletekkel próbálkoznak, 2017-ben a kaliforniai Salk Intézetben is létrehoztak már hasonló kimérákat, ezek közül azonban egyiket sem engedték megszületni. Egy nemzetközi kutatócsoport pedig az idei évben nagy port kavart azzal, amikor bejelentették, ember-majom embriókat hoztak létre.
Az új kínai kísérlet során a szakértők először közönséges makákók sejtjeit génmódosították, hogy azok képesek legyenek egy fluoreszcens fehérje termelésére, majd az ezekből laborkörülmények között létrehozott embrionális őssejteket 5 napos sertésembriókba injektálták be. A munkafolyamat egyelőre nagyon nehézkesnek és igen alacsony hatékonyságúnak tűnik, hiszen a létrehozott és beültetett 4000 embrióból mindössze 10 jött élve világra (0,25%).
A megszületett malacok ráadásul egy héten belül mind elpusztultak, és szövettani vizsgálataikból az is kiderült, hogy a 10-ből csak 2 volt valódi kiméra, vagyis csak két állatban sikerült azonosítani mindkét faj biológiai anyagait. A kimérákban a makákók sejtjei a szívben, a májban, a lépben, a tüdőben, az agyban és a bőrben megjelentek, egyes szervekből, például a petefészkekből és a herékből viszont teljesen hiányoztak. Az idegen sejtek aránya 1:1000-hez és 1:10 000-hez között alakult a különböző kimérikus szövetekben.
A kutatók szerint a malacok korai haláláért és a nagyarányú magzati pusztulásért nem a makákósejtek voltak felelősek, hanem a mesterséges megtermékenyítés, a sertéseket ugyanis köztudottan nagyon macerás ilyen módon szaporítani. A szakértők nagy erőkkel dolgoznak azon, hogyan tudnák áthidalni ezt a problémát, és egyre több majomsejtből álló szerveket létrehozni az embriókban, hogy idővel humán sejtekre áttérve emberi szerveket növesszenek ezekben.
A sertések alapvetően ideális állatok lehetnek az emberi szervek „inkubálására”, hiszen azon túl, hogy élettanilag nagyon hasonlítanak hozzánk, szerveik méret is hasonló a felnőtt emberi szervekéhez. Azt pedig senki sem vitatja, hogy donorszervekre világszerte nagy szükség van, és úgy tűnik, hogy a beültethető szervek közvetlen, laborban történő növesztésének megvalósításához még nagyon sok akadályt kell leküzdeni.
A hasonló kísérletek kapcsán ugyanakkor számos etikai aggály felmerülhet, egyrészt állatvédelmi oldalról, másrészt annak kapcsán, hogy mi lesz akkor, ha a majdani emberi sejtek szintén felbukkannak a malacok agyában. És persze jogi szempontból is akadnak problémás pontok, hiszen egy bizonyos ponton túl a kísérleti állatok már jelentős részben emberi szöveteket hordoznak majd, ami azt is jelenti, hogy részben embernek minősülhetnek.
