A Netflix nagysikerű új sorozatában, A vezércselben az árvaházba került, és ott éjszakára rendszerint benyugtatózott Beth Harmon éjjelente egy képzeletbeli sakktáblán gyakorol, amit az ágya fölötti plafonra hallucinál. A lehetőségek képzeletbeli végigpörgetése láthatóan sokat segít neki a fejlődésben. Ez nem az alkotók fantáziájának a műve: az agy döntéshozásban és tervezésben kulcsszerepet játszó része, a frontális kéreg rendkívül képlékeny az agy többi részéhez képest, különösen fiatal korban.
Agyunkban persze folyamatosan új idegsejti kapcsolatok épülnek ki és szűnnek meg, de fiatal korban az agy plaszticitása még kiemelkedőbb, és ez különösen igaz a frontális kéregrészre. Neil Charness pszichológus szerint, aki évek óta vizsgálja az emberi gondolkodás alakulását a sakkon keresztül, amikor egy négyéves gyerek és 40 éves apja egyszerre kezd sakkozni tanulni, a gyerek nagyjából kétszer olyan gyorsan sajátítja el a fogásokat, mint az apa – egyszerűen azért, mert könnyebben és gyorsabban átáll az agya az új feladatokra.
A sakk tehát adott esetben alapvető és hosszan tartó hatást gyakorolhat az agy fejlődésére, ami egyben azt is jelenti, hogy a játék révén bepillantást nyerhetünk ebbe a folyamatba. Egy nemzetközi kutatócsoport pontosan erre tett kísérletet, mégpedig történelmi távlatban vizsgálva a sakkozók agyának fejlődését. Mivel a professzionális sakkjátszmák többségét immár több mint egy évszázada lépésről lépésre feljegyzik, ezek elemzése révén vizsgálható az egyes játékosok kognitív fejlődése és leáldozása, és az élvonalbeli sakk általános kognitív trendjei is.
A kutatásban résztvevő szakértők több mint 24 ezer játszmát elemeztek lépésről lépésre, a STOCKFISH 8 nevű sakkprogram által javasolt optimális lépésekkel szemben határozva meg a lépések minőségét. (A STOCKFISH 8 becsült Élő-pontszáma meghaladja a 3200 pontot, míg a jelenlegi emberi világelső, Magnus Carlsen 2872 pontos.)
Ahogy az várható volt, az egyénekre lebontott teljesítménygörbék először felfelé ívelnek, majd a korral lefelé irányulnak. Az is kiderült ugyanakkor, hogy az utóbbi évszázad során a sakkjátékosok egyre jobbá váltak, amellett, hogy egyre fiatalabbak is. A teljesítmény folyamatosan növekedett a 20. század folyamán, és különösen megugrott az 1990-es években.
Ez szintén nem meglepetés, hiszen egyre fiatalabban válnak nagymesterré a játékosok, és a digitalizációnak, valamint az internetnek köszönhetően egyre inkább igaz, hogy bárki bármikor játszhat bárki ellen (legyen az gép vagy ember), ráadásul egyre kifinomultabb elemzéseket is kap játékáról. Az egyre fiatalabban kezdő játékosok tehát sokkal több információhoz és rutinhoz jutnak hozzá, mint a korábbi sakkozók, ami komoly hatással van kognitív fejlődésükre.
