Ismét eljött az év azon időszaka, amikor fokozottan megnő az érdeklődés a télapológia izgalmas tudománya iránt. Ez utóbbi terület szakértői olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy hogyan képes bejárni Mikulás barátunk a rendelkezésére álló rövid idő alatt oly rengeteg háztartást, honnan tudja, kik a jó és kik a rossz gyerekek, hogyan (kinek a segítségével) képes annyi különböző ajándékot legyártani és ezek milyen módon férnek bele a zsákjába.
A hagyományokban jártas olvasók persze tisztában lehetnek azzal, hogy a Mikulásnak valójában nem egyetlen nap alatt kell végig járnia a világ jól viselkedő gyermekeit, hiszen az angolszász országokba december 6. helyett 24-én, az ortodox háztartásokba pedig 19-én látogat el. A különböző dátumokhoz igazából eltérő szokások és eltérő ajándékozók is kötődnek, de mára annyira összekeveredtek az angol nyelvterületek Santa Clausának és a katolikus régiók Szent Miklósának attribútumai, valamint más hagyományok, hogy nagyon nehéz lenne szétszálazni ezeket.
Annyi azonban – a télapológiai művelői szerint – az elmúlt évszázadok kiterjedt anekdotikus bizonyítékai alapján világosnak tűnik, hogy minden év decemberének bizonyos éjszakáin egy (vagy több) piros ruhás, pocakos, szakállas alak bukkan fel az emberi lakóhelyeken, hogy játékokat, édességeket, virgácsot vagy éppen némi szenet hagyjon hátra ajándék gyanánt. A rejtélyes figuráról ezen túl annyit tudni, hogy a szemtanúk szerint repülve közlekedik és vélhetően valami hideg helyen él.
Ha nem is feltétlenül gondoljuk úgy, hogy mindhárom esetben ugyanarról a személyről van szó, mivel a végrehajtandó feladat nagyon hasonló (óriási területet kell nagyon rövid idő alatt bejárni, és közben gigantikus mennyiségű rakományt célba juttatni), az ehhez szükséges munkamódszerekkel és a technológiai fejlettséggel kapcsolatos elmélkedések ugyanazon csomópontok köré csoportosulnak.
A télapológusok régóta úgy vélik, hogy a Mikulás (és mostantól nevezzük ennek, bárkiről is legyen szó) technológiai fejlettsége messze meghaladja az emberiségét, így módszereinek és felszerelésének működésével kapcsolatban sokszor csak találgatni tudunk. Az utóbbi években azonban akadt pár új emberi fejlesztés, amelyek segíthetnek megérteni a vidám kedvű ajándékozó hihetetlen hatékonyságát. A következőkben tehát azokat a technológiai újításokat vesszük sorra, amelyekhez hasonlókat valószínűleg a Mikulás is alkalmaz.
Ami a jó és rossz gyermekek listáit illeti, ezek viszonylag könnyedén összeállíthatók, feltéve, hogy a Mikulásnak egy kellően kiterjedt és fejlett hírszerző szervezet áll rendelkezésére, vagy megfelelő mennyiségű beépített ügynökkel rendelkezik az NSA és társai háza táján. Ami annak kitalálását illeti, hogy ki milyen ajándékot szeretne, ha emberünknek van egy kis esze, már régen bevásárolta magát a Google vezetőségébe, hogy hozzáférjen minden felhasználó keresési adataihoz. De lehetséges, hogy még erre sincs szüksége, ha ő vagy hírszerzésben amúgy is jártas manói kellően ügyes hackerek.
Egy vagy több hírszerző szervezet birtokában tehát napjainkban az ajándékozandók és az ajándékok összepárosítása nem jelenthet gondot. Ahogy az ajándékgyártás sem, bár az elmúlt évtizedekben a Mikulás dolga egyre nehezebbé válik, hiszen egyre több ember él a Földön, akiknek sokszor egyre bonyolultabb elektronikus kütyüket kell legyártani. Hogy ez mégsem okoz problémát a Mikulás műhelyében, erre az lehet az egyik lehetséges magyarázat, hogy az öreget segítő manók (vagy maga a Mikulás) fejlett 3D nyomatókkal dolgoznak, amelyek révén a betáplált tervek egyszerű módosításával gyakorlatilag bármilyen anyagú, színű és formájú alkatrészt gyorsan elő tudnak állítani.
Ha mindez megvan, rátérhetünk a télapológia egyik legtöbbet vitatott kérdésére, a szállítás problémájára. A Mikulás szánjának meghajtásával kapcsolatos elméletekre részletesen most nem térünk ki, mivel ezekről korábban kimerítően beszámoltunk. A bejárt útvonallal kapcsolatban azonban van egy új, izgalmas teóriánk. A Mikulás minden bizonnyal kiaknázza az időzónák adta plusz órákat, és ezeknek megfelelően, sávonként járja be a Földet, hogy időt nyerjen. Mivel az utasszállító repülők magasságában vagy annál alacsonyabban haladva az általunk ismert metódusokkal így is túl sokáig tartana a teljes bolygó bejárása, a Mikulás vélhetően szuborbitális, nagyjából 120 kilométeres pályán halad, így nagyobb sebességeket érhet el.
A módszerrel 90 perc alatt eljuthat az északi sarkról (vagy bárhol legyen is műhelye) a déliig, majd vissza, aztán rátérhet a következő időzónára. Ehhez természetesen – feltételezve, hogy szánján a sok ajándék mellett nem jutott hely a létfenntartó rendszereknek – megfelelő ruházatra is szüksége van. A piros felszerelés szerencsére erre is alkalmas lehet. Bár az emberi asztronauták azért hordanak fehér szkafandert űrsétáik alkalmával, hogy a közvetlen napfény ne melegítse túl testüket, a Mikulás éjszaka repül, így űrruhája nyugodtan lehet más színű.
Már csak az a kérdés, hogy a speciális poláris pályán haladó szánból hogyan jutnak el az ajándékok a gyermekekhez. Erre két opció is kínálkozik. Az egyik, számunkra ma még kicsit nehezen felfogható megoldás, a teleportálás lehet. Bár az emberi kutatók egyelőre csak részecskéket (még pontosabban ezek információtartalmát) képesek nagy távolságokra eljuttatni, már ők is elérték a 143 kilométeres távolságot a kvantum teleportálásban.
Feltételezve, hogy a Mikulás előrébb tart, könnyen lehet, hogy egyenesen a csizmákba vagy a karácsonyfa alá sugározza az ajándékokat az űrből, megspórolva a kéményen vagy más nyílásokon keresztüli személyes látogatásokat. (Hogy miért látják egyesek mégis a Mikulást saját otthonukban, arra valamiféle ügyes hologramos technológia lehet a magyarázat, amely a teleportálás tényének leplezésére szolgál.)
A másik lehetőséget a házhozszállítás megoldására egy drónokból álló sereg jelentheti. Ebben az esetben a lenti képen látható Rudolf 2.0-s szerkezethez hasonló apró repülők juttathatják el a szántól a házakig az ajándékokat. A télapológusok számításai szerint a feladat mintegy 30 ezer hasonló drónnal megoldható. A drónsereg létszámát az utóbbi években vélhetően a népességnövekedés ellenére sem kellett tetemesen növeli, mivel egyre több háztartásban kérnek drónt ajándékba. Ezen esetekben megspórolható a Rudolf 2.0-k használata, hiszen az ajándékba küldött drón gondoskodhat a lakásba küldött többi tárgy kiszállításáról is, magyarázzák a kutatók.
Ezzel el is értünk idei összeállításunk végére. Bár messze nem veséztük ki a Mikulás tevékenységével kapcsolatos összes kérdést, remélhetőleg adtunk néhány új támpontot az érdeklődőknek. Csak remélni tudjuk, hogy a profi és amatőr télapológusoknak idén is sikerül újabb adatokat begyűjteniük a piros ruhás alak tevékenységével kapcsolatban, hogy aztán ezek elemzése révén közelebb kerülhessünk a rejtély megfejtéséhez.
