Rocketman – Csak őszintén!

Szeretet, szenvedélyek és szétesés. Dexter Fletcher a kényes dolgokról is kendőzetlenül beszélő filmjének nyitottsága legalább olyan örvendetes, mint az elmaradhatatlan slágerkavalkád.

Rocketman – Csak őszintén!

70 %
{{ average }} %
  • Olyan vállalkozásba fogok, amelynek nem volt soha elődje, s utánzója se lesz. Egy embert mutatok be a maga természetes valóságában; s ez az ember én magam leszek.
Szerzői értékelés
Szerző
70
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Ahogy azt az utóbbi idők termése is ékesen igazolja, az életrajzi, vagy ezzel a címkével reklámozott filmek örök rákfenéje az akaratlagos torzítás. A kasszáknál taroló, ám kritikailag kissé fagyosan fogadott Bohém rapszódia egyrészt lazán kezelte a tényeket, másrészt beérte a legolcsóbb megoldásokkal, és meg sem kísérelt Freddy Mercury lelkének mélyére hatolni. Míg az elvileg a Mayhem zenekar viselt dolgai körül forgó A sötétség gyermekei pocsék-csapongó karakterábrázolásával keserítette el a metál-rajongókat.

Mindezek tükrében nem különösebben meglepő, hogy a Rocketman-t komoly várakozás előzte meg. Hiszen a napvilágot Reginald Kenneth Dwight-ként meglátó Elton John egy percig sem titkolta, hogy semmi értelmét sem látja múltja megszépítésének. Emiatt egyedül azzal a kikötéssel adta áldását egy, a karrierje javát bemutató alkotásra, hogy annak a lehetőségekhez képest hűnek kell maradnia a valósághoz.

Galéria megnyitása

Makacssága kifizetődött: a csillag pályáját a szerény kezdetektől egészen egy drasztikus elvonókúráig elmesélő alkotás ugyanis pont a realizmus nyújtotta plusszal tud a mezőny fölé nőni. Bár magától értetődően akadnak a férfi érzelmei kimutatására képtelen apjához, vagy a Beatles-t is menedzselő John Reed-hez hasonló negatív figurák, egyikük sem kackiás-viaszkolt bajszát pödörgető, ördögi kacajú cselszövő. Összetett jellemű, világos motivációjú alakok, akik nem úgy keltek ki az ágyból, hogy III. Richárd nyomában járva elhatározták, hogy gazemberek lesznek. Döntéseik logikusak és megalapozottak.
 
Ehhez igazodva hősünk cimborái sem tökéletesek pusztán azért, mivel szimpatizálnak a főszereplővel. Hovatovább, ezt betetőzendő, annak dacára, hogy John szeretetéhsége központi motívum, a művész egy percre sem magasztosul semmiről sem tehető, éteri tisztaságú áldozattá. Amikor már-már megszánnánk, mert azon kesereg, hogy senki sincs, aki átölelné, kivagyi-fellengzős viselkedésével és bicskanyitogató bolondériáival gyorsan emlékeztet minket arra, hogy ő maga is tehet a sorsáról. Hasonlóképpen, miközben nyilvánvaló, hogy nem jókedvében válik az alkohol és a legkülönfélébb kábítószerek rabjaivá, arroganciája megnehezít, hogy igazán sajnáljuk.

Sokáig stigmának megélt homoszexualitás és a hódításokkal való kérkedés, a katarzis áhítása kombinálva a züllöttség ideologizálásával: a látszólag eltérő vonások harmonikus egésszé olvadnak össze. Ergo hiába csendül fel számos népszerű melódia, nem a zene a lényeg. Nagyságrendekkel többet kapunk egy, a sztoriba slágereket ágyazó, és ezeket a dalbetéteket látványos-szürreális koreográfiával, illetve lehetetlen kosztümökkel feldobó, sablonos musical-nél. Egy valódi, hús-vér ember hányattatásait és diadalait élhetjük át, egyben elgondolkozhatunk azon, hogy vajon nekünk lenne-e bátorságunk objektíven értékelni az eddig megtett utunk.

A végeredménnyel tehát alapvetően elégedettek lehetünk. Pláne mivel a Robin Hood-ban csüggesztően tébláboló Taron Egerton érezte, hogy ennél jobb alkalma sosem lesz arra, hogy kitörjön az akciósztár-skatulyából. Ennek hála, parádésan hozza a hol szürke-félénk kisegérként, hol pedig gyaníthatóan toxikus vérű, reggelire vodkanarancsot fogyasztó, kedélybeteg primadonnaként hisztériázó hírességet.

Sajnos azonban hiába az üdítő őszinteség és a főszereplő messze várakozásokon felüli teljesítménye, Dexter Fletcher munkájának akad pár nehezen védhető gyengesége. Ezek közül a legbizarrabb az, hogy cselekményt nem, vagy alig érintő eseményeknél nem egy és nem két ostoba hazugságba futhatunk bele. A félreértések elkerülése végett: nem a dramaturgiailag indokolt-elkerülhetetlen füllentésekről, vagy az a „ha nem is igaz, de találó” elvére építő közjátékokról van szó. Hanem fél perc alatt ellenőrizhető semmiségekről. Felfoghatatlan például, hogy miért kellett azt a benyomást kelteni, hogy a zenész-énekes John Lennontól kölcsönözte új nevét. Mikor minimális utánajárással kideríthető, hogy barátja, a „Long John” becenéven futó John William Brady volt az ihletforrás.

Galéria megnyitása

Az ilyen és ehhez hasonló marhaságokat persze a többség nem fogja észrevenni. Viszont az, hogy a fináléhoz közeledve drámaian megnő a hiteltelen, giccses jelenetek száma, sokak szemét szúrni fogja. Érthetetlen, hogy miért kellett kulisszahasogató, primitív szimbólumokkal agyonvágni, és záróakkordként egy rozsdás kávéskanállal kiherélni a bátor szembenézést. Főleg a sztorit keretbe foglaló, sajátos csoportterápia-motívum végkifejlete lett émelyítően szirupos. Kész szerencse, hogy csupán az utolsó tíz-tizenöt percben kell végigszenvednünk az egy elsőáldozó szűzlányokat megcélzó, romantikus nyáltengerben is erőltetettnek ható, látványos összeborulásokat.

Ám ne legyünk túl szigorúak. A Rocketman kisebb-nagyobb megbicsaklásai ellenére is méltán foglalja el kategóriája jobb, sőt jó képviselői között az őt megillető helyet. Vagyis amennyiben egy kicsit is érdekel minket Pinner jeles szülötte, egy percig se habozzunk: irány a legközelebbi mozi.

Összefoglalás

Rocketman – Csak őszintén!

Rocketman – Csak őszintén!

Rocketman – Csak őszintén!
Szerzői értékelés
70
%
Egy Elton John életét bemutató, őszinte film.
A kényes témákról is kendőzetlenül beszél, zeneileg kiváló és a főszereplő is emlékezetes alakítást nyújt.
Pár primitív hazugság és az indokoltnál sziruposabb finálé lehúzza az amúgy kedvező összbenyomást.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward