Az Amszterdami Egyetem kutatói ehhez alkohol vizes oldatába helyeztek több száz csővájóférget. Az oldatot egy úgynevezett reométerbe, egy forgó tányérok rendszeréből álló áramlásmérő berendezésbe helyezték, majd különböző körülmények között vizsgálták az állatok mozgását. Például lecsökkentették a hőmérsékletet vagy növelték a víz alkoholtartalmát – mindkét esetben csökkentve a férgek természetes aktivitását.
Amikor az állatok a hideg vagy az alkohol hatására felhagytak a fickándozással, az általuk alkotott massza viszkozitása drasztikusan lecsökkent, mivel a szálak (vagyis a tehetetlen férgek) áramlási irányba álltak be, lehetővé téve a folyadék szabad haladását. Ezt a nem newtoni folyadékokra jellemző jelenséget nyírásra hígulásnak is szokták nevezni. Amikor aztán a kutatók leöblítették a férgeket vagy melegíteni kezdték a rendszert, a viszkozitás ismét nőni kezdett, ahogy a férgek összehangolt passzivitása megszűnt, és elkezdtek kaotikusan, mindenféle irányokba mozogni.
A szakértők szerint mindez azért izgalmas, mert az áramló folyadékba helyezett férgek jól reprezentálják az úgynevezett aktív polimerek viselkedését, amelyek nagyon sokféle biológiai rendszerben vannak jelen. Ahogy Antoine Deblais, a kutatás vezetője elmondta, nano- és mikroméretekben nagyon hasonló, flexibilis, hosszúkás elemekből álló struktúrákat alkotnak például a sejtek vázát alkotó, aktinból felépülő mikrofilamentumok, de a hímivarsejtek és egyes baktériumok helyváltoztatásra használt ostora (flagellum) is hasonló struktúrájú.
Az ilyesfajta aktív polimerek működésének modellezésére eddig nem nagyon álltak rendelkezésre olyan kísérleti rendszerek, amelyek hűen tükrözték ezen anyagok fizikai viselkedését. Hiszen az ilyen polimereknek pontosan az a lényege, hogy a rendszer egy csomó önálló mozgásra is képes egységből áll, amelyek azonban adott körülmények között közösen kezdenek együtt dolgozni. Ennek szimulálására pedig kiemelkedően jónak tűnnek a már említett férgek, amelyek könnyen és olcsón hozzáférhetők, és makroméretekben világítanak rá az ilyen rendszerek viselkedésének egyes fontos elemeire.
A kutatás következő szakaszában a szakértők azzal fognak megpróbálkozni, hogy mi történik a hagyományos polimerláncokkal egy hasonló rendszerben, ha ezek is képessé válnak valamiféle féregszerű mozgásra.
