A Szaturnusz gyűrűinek kora régóta vita tárgyát képezi a szakértők között. Egyes tudósok azon a véleményen voltak, hogy a gyűrűk a bolygóval együtt alakultak ki 4,5 milliárd évvel ezelőtt abból az anyagból, amely a planétából kimaradt. Mások viszont úgy sejtették, hogy a gyűrűk új fejlemények, és talán akkor keletkezhettek, amikor bolygó gravitációja széttépett egy jeges holdat vagy egy üstökösmagot.
A rejtély megoldásának egyik módját a gyűrűk tömegének és összetételének meghatározása jelenheti, azok anyaga ugyanis folyamatosan szennyeződik a Naprendszer külső részéből származó porral. Amikor a NASA Cassini űrszondája pár éve megvizsgálta az egyik gyűrű anyagát, abban egy százalékban talált szennyeződéseket. Ha a kutatók le tudnák mérni a gyűrűk tömegét, meg tudnák becsülni, hogy mennyi időre lehetett szükség ahhoz, hogy a detektált idegen anyag felgyűljön, amiből meg lehetne állapítani a rendszer korát.
Luciano Iess olasz bolygókutató és kollégái pontosan ezt tették. Mielőtt a Cassini 2017 szeptemberében végleg elmerült volna a Szaturnusz légkörében, többször is átrepült a bolygó és a gyűrűrendszer közötti résen. Ennek során mind a bolygó, mind a gyűrűk gravitációja hatott rá, így a szonda mozgásából következtetni lehet a környező tömegekre is. A Cassini pontos mozgási adatait Iess és társai a rádiójeleket elemezve térképezték fel: hat olyan keringési ciklust vizsgáltak, amely során a szonda 2600–3900 kilométerre közelítette meg a Szaturnusz látható felhőit.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a Doppler-effektus nyomán a mentőautó szirénájának hangja változik annak megfelelően, hogy a jármű közeledik vagy távolodik hozzánk képest, a Cassini rádiójeleinek hullámhossza is módosult attól függően, hogy a szonda a Föld felé, vagy ellentétes irányba mozdult el. Ezekből a piciny varianciákból a szakértők 1,3 milliárd kilométer távolságból képesek voltak elképesztő, pár mm/másodperces pontossággal felvázolni, hogyan alakult a szonda sebessége a résen való áthaladások során.
Ebből pedig meg tudták becsülni a gyűrűk tömegét is. Míg a korábbi számítások során 28 trillió kilogramm tették a tömeget, az új adatok alapján a gyűrűk jóval könnyebbnek tűnnek, tömegük mindössze 15,4 trillió kilogramm. Összehasonlításképpen a Szaturnusz legkisebb „nagy” holdja, a Mimas 40 trillió kilogrammot nyom, ami egyúttal azt is megerősítheti, hogy az egész gyűrűrendszer anyaga valóban kikerülhetett egyetlen szétesett holdból.Az új tömegadatok alapján a gyűrűrendszer rendkívül fiatal: 10–100 millió évvel ezelőtt formálódott, vagyis könnyen elképzelhető az is, hogy a dinoszauruszok kihalása után keletkezett.
A szonda utolsó hónapjaiban más érdekességek is kiderültek a Szaturnuszról. Például az, hogy az egyenlítői régióban látott légáramlások, amelyek 1500 km/órás sebességükkel a legerősebb szeleknek számítanak a Naprendszerben, legalább 9000 kilométer mélyre nyúlnak le, és 4 százalékkal gyorsabban forgatják a légkört, mint amekkora a lejjebb alatt található rétegek sebessége. A másik fontos eredmény, hogy a Szaturnusz szilárd magja a Cassini mérései alapján 15–18 földtömeget tesz ki, ami összhangban áll a korábbi becslésekkel.
