A GJ 3470b olyan mértékben veszíti el anyagát, hogy bár csak pár milliárd éves, mostanra eredeti tömegének mintegy harmada eltűnt, mondja David Sing, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, a felfedezésről beszámoló tanulmány egyik szerzője. Sing és társai a PanCET nevű projekt keretében a Hubble segítségével közeli exobolygók légkörét vizsgálják minden eddiginél nagyobb alapossággal.
Ennek a vizsgálatnak az egyik nagy kérdése, hogy milyen mértékű tömegvesztést eredményezhet, ha egy bolygó annyira közel kering csillagához, hogy az fokozottan párologtatja a planéta anyagát. Ez különösen annak fényében lehet érdekes, hogy az első exobolygók felfedezése óta rengeteg olyan gázbolygót találtak a kutatók, amely a Naprendszerben megszokott renddel szemben nem csillagától távol, hanem annak közvetlen közelében tartózkodik, még sokkal szorosabb pályán, mint ami a Merkúrt jellemzi.
Az említett, úgynevezett a forró jupiterek kapcsán régóta világos, hogy ezek párolognak, a szakértők azonban azt feltételezték, hogy az ezeknél kisebb gázbolygók a párolgás nyomán annyi anyagot veszítenek, hogy észrevehetően összemennek és kisebb planétákká, talán óriási kőzetbolygókká, vagyis szuperföldekké válnak. Ahhoz azonban, hogy ezt ténylegesen lehessen tanulmányozni, óriási szerencse kellett, a folyamat ugyanis csak az ultraibolya tartományban figyelhető meg, a jelenleg létező legjobb műszerekkel is csak 150 fényévnél közelebb eső bolygóknál.
A GJ 3470b viszont pontosan ilyen égitest: 96 fényévre van tőlünk, és viszonylag jó rálátásunk van rá. A bolygó a becslések szerint 4–8 milliárd éves, és minden bizonnyal nem jelenlegi csillaga körül formálódott, az ugyanis 2 milliárd évével nála sokkal fiatalabb. A csillag egy igen kaotikus működésű vörös törpe, amely a kutatók becslései szerint a bolygó anyagának mostanra akár 35 százalékát is elpárologtathatta. Mivel a bolygó nem túlzottan magas sűrűségű, nem fogja tudni a megtartani légköre maradékát sem, így a szakértők szerint további pár milliárd év elteltével végül csak a szilárd mag marad meg belőle, ami egy érdekes, eddig csak teoretizált új utat jelenthet a kőzetbolygók keletkezésére.
