Egy új vizsgálat szerint az egerek képesek elcsípni a rájuk vadászó patkányok kommunikációra használt feromonjait, és ilyen módon nyomon követni a támadókat. A hím patkányok bundájuk gondozása közben könnyeik anyagát is szétterítik szőrükön, a gyakorlat célja, hogy azonosítani tudják egymást, különösen az ellenkező nemű patkányokat.
A hátrahagyott szagnyomot azonban a Tokiói Egyetem kutatóinak vizsgálatai szerint más állatok is érzékelni tudják, köztük a gyakran a patkányok eledeleként végző egerek is. Azt a szakértők már korábban is tudták, hogy az egerek a szaglásukra támaszkodnak, hogy elkerüljék a patkányokat, hiszen a patkányvizeletet például messziről kerülik. Most először sikerült azonban igazolni, hogy egy potenciális zsákmány egy ragadozó feromonjait használja korai riasztórendszer gyanánt.
A kísérletek során patkányferomonnal átitatott vattadarabokat helyeztek az állatok útjába, és míg a nőstény patkányok leálltak szagolgatni ezeket, az egerek inkább elkerülték a szag forrását. Utóbbiak ráadásul lelassították szívverésüket és csökkenteni kezdték testhőmérsékletüket is, a japán szakértők szerint azért, hogy még inkább észrevétlenek tudjanak maradni.
Az eredmények ilyetén értelmezésével Tristram Wyatt, az Oxfordi Egyetem zoológusa is egyetért, aki szerint sok fajnak nagyon is érdekében áll, hogy megtanulják felismerni más fajok feromonjait. Onnantól kezdve, hogy egy állat valamilyen kommunikációs rendszert kezd használni, biztosan lesz egy másik faj, amelynek érdekében áll ezt „lehallgatni”, mondja a szakértő.
A japánok elméletét ráadásul az is alátámasztja, hogy a patkányferomon vizsgálataik szerint aktiválja az egerek agyában a védekező „áramkört”. A következő lépés annak kiderítése lehet, hogyan vált a fajon belüli jelzés a fajok közti kommunikáció eszközévé.
A patkányok és az egerek kapcsán megfigyelt jelenség egyébként nagyon hasonlít a molyok és denevérek fegyverkezési harcára. A molyok az evolúció során többször is olyan hallószerveket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik, hogy észleljék a denevérek echolokációja során használt hangjeleket, hogy így még azelőtt megszökhessenek a ragadozók elől, mielőtt azokhoz visszaérne a zsákmányról visszaverődő jel.

































