A kolera kórokozójának egyik legijesztőbb tulajdonsága a gyorsaság: az áldozat már egy nappal a fertőzött ital vagy étel elfogyasztása után ágynak eshet, és további egy nappal később kezelés hiányában bele is halhat a betegségbe. Az idő rövidsége miatt nagyon nehéz idejében diagnosztizálni a kórt, ami kulcsfontosságú a hatásos kezeléshez, és megakadályozni, hogy az villámgyorsan elterjedjen a beteggel érintkezők körében.
A fertőzés jelenlétét csak a tünetek jelentkezése után lehet megállapítani, a működő védőoltások esetében pedig két-három hét kell ahhoz, hogy az immunitás kialakuljon, ami egy ilyen gyorsan terjedő és lefolyású betegség esetében túl sok idő. Vagyis jelen pillanatban sem a diagnosztizálás, sem a megelőzés nem megy elég gyorsan ahhoz, hogy felvegye a versenyt a kórral. Két új kutatás azonban megváltoztathatja mindezt.
Az egyik vizsgálat során a Harvard szakértői álltak elő egy újfajta vakcinával a betegség ellen. Ehhez a kolera baktériumának egy nagyon gyorsan terjedő törzsét használták fel: kilenc ponton módosítva a baktérium genomját elérték, hogy az ne legyen képes toxint termelni, és így megbetegíteni áldozatait.
Amikor a módosított baktériumot nyulaknak adták be, az rövid időn belül elszaporodott a belekben. Így amikor az állatokat betegségokozó kolerával fertőzték meg – mindössze 24 órával a védőoltás beadása után –, az nem tudott megtelepedni: a védőoltást kapott állatok fele 40 órával a fertőzés után is tünetmentes volt, és a beteg egyedek tünetei is sokkal enyhébbek voltak, mint általában. Közben a kontrollcsoport csak betegségokozó kolerával megfertőzött tagjai 18 órán belül mind elpusztultak.
A másik kutatás során az MIT szakértői egy olyan baktérium létrehozásával kísérleteztek, amely egyszerre szolgálhat diagnosztikai és megelőző eszközként a kolera kapcsán. A szakértők először úgy tervezték, hogy genetikailag módosítják a Lactococcus lactis nevű tejsavbaktériumot, hogy az a kolera baktériuma ellen hatásos peptideket termeljen. Legnagyobb meglepetésükre azonban ehhez nem volt szükség génszerkesztésre: a tejsavbaktérium ugyanis eredeti formájában is gátolta a kolera kórokozójának terjedését.
A jelek szerint ugyanis a kolera baktériuma egyáltalán nem bírja az L. lactis által szekretált tejsavat. A módszert már élő állatokon is tesztelték: az tejsavbaktériummal etetett egerek 84,6 százaléka túlélte a kolerafertőzést, szemben az L. lactist nem kapott csoporttal, amelynek csak 45,6 százaléka vészelte át a betegséget. Amikor pedig a szakértők gátolták az L. lactis tejsavtermelését, a jótékony hatás is megszűnt, tehát valóban úgy tűnik, hogy a tejsav jelenti a titok nyitját.
A kutatók elmondása szerint ez az első eset, hogy egy probiotikumról sikerült kimutatni, hogyan képes egy konkrét betegség megelőzésére. A tejsavbaktériumokat aztán végül mégis génmódosították, hogy azok könnyen azonosítható módon jelezni is a kolera jelenlétét. Az L. lactis genomját úgy változtatták meg, hogy a baktérium a módosítsa a vele érintkező székletminták színét.
A kolera több tucatnyi országban robbant ki rendszeres járványokat. Az MIT-n kifejlesztett tejsavtörzs révén ezek többsége megelőzhető lehetne, ha a lakosság megelőző céllal fogyasztaná az L. lactis baktériumokat. Amelyek egyúttal rögtön jeleznék is, ha a fertőzés mégis elharapózott a szervezetben, hiszen megváltoztatnák a beteg székletének színét. Ha pedig így is kipattan egy járvány, a lakosság java a harvardi fejlesztésű vakcinával védhető lehetne, feltéve persze, hogy az új módszerek az emberekben is kellően hatásosnak bizonyulnak.
