Plazmapajzsot emel bolygónk a napviharok ellen

Először sikerült megfigyelni, ahogy a Föld plazmaszférájából egy intenzív napkitörés során anyag áramlik a két égitest mágneses terének határára, és ott védőpajzsot képez a beérkező részecskeárammal szemben.

Plazmapajzsot emel bolygónk a napviharok ellen

Bolygónk a legújabb kutatási eredmények alapján nem passzív elszenvedője a legnagyobb napviharoknak, hanem meglepően aktívan védekezik az ilyen kitörések ellen. A Goddard Űrrepülési Központ szakértői műholdas adatok és felszíni megfigyelések révén igazolták, hogy a Föld plazmanyúlványokat küld az intenzív napkitörések irányába, erősen enyhítve ezek felszínre kifejtett hatásait.

Bolygónk legfőbb védelmi rendszere a napszél nagyenergiájú részecskéi ellen a magnetoszféra, vagyis a Föld mágneses tere. Ez a pajzs azonban korántsem tökéletes, a Nap és a Föld mágneses erővonalai időnként egymáshoz rendeződnek, és átkötődve utat nyitnak a légkörbe. Ilyenkor látványos fényjelenségek jelentkeznek a pólusok környékén, a legnagyobb napkitörések anyagának egy része pedig a magnetoszféra más részeire is képes betörni, geomágneses viharokat váltva ki, amelyek komoly problémákat okozhatnak a navigációs rendszerek és az elektromos hálózatok működésében.

Nem ez az egyetlen fegyverünk azonban a napszél ellen: a felső légköri gázokat ionizálja a Nap ultraibolya sugárzása, az így létrejövő plazma pedig csapdába esik a magnetoszférában, vaskos gyűrűt alkotva a bolygó körül. Korábbi kutatások során már megfigyelték a szakértők, hogy a plazmaszféra anyaga időnként kitör megszokott helyéről. A kutatók úgy vélték, hogy ilyenkor a Nap megerősödő elektromágneses tere szakít ki kisebb-nagyobb csomókat a plazmaszférából. A kikerülő anyag aztán a Föld és a Nap mágneses terének határán felgyűlve egyfajta pajzsot képez, amely megakadályozza az erővonalak további átkötődését.

Az elméleti magyarázat tehát megvolt, megfigyelésekkel azonban mostanáig nem tudták igazolni a teóriát. A tavalyi év során aztán felszíni GPS-szenzorokkal sikerült észlelni, hogy egy napkitörés alkalmával egy megnőtt elektronsűrűségű nyúlvány indul központi csillagunk irányába a földi plazmaszférából. A NASA egyik THEMIS szondája ugyanebben az időpontban haladt át a mágneses határrégión, ahol az elektronsűrűség jelentős növekedését észlelte, jelezve, hogy a plazmaszférából kiszakadó anyag valóban ezen a részen gyűlt fel.

Érdekes módon tehát a napkitörések egy része maga gondoskodik bolygónk védelméről: a központi csillagunk mágneses terében lezajló változások segítenek felhúzni azt a pajzsot, amely megakadályozza, hogy a nagyenergiájú részecskék elérjék a légkört. Nem minden napvihar generál azonban ilyen pajzsot, így a jelenség további tanulmányozást igényel, mondja Brian Walsh, a kutatás vezetője. Míg földi műszerekkel folyamatosan figyelhető a plazmaszféra állapota, a pajzsot csak jókor és jó helyen levő űrszondákkal lehetséges tanulmányozni, így az ilyesfajta vizsgálatokhoz a műszerek precíz összehangolása mellett szerencse is kell. Walsh azonban bizakodik: egyszer már sikerült működés közben észlelni a pajzsot, így remélhetőleg máskor is összejön a dolog.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward