A vizsgálat szerint az invazív nyúlpopuláció két tucat brit nyúlhoz köthető, amelyek 1859 karácsonyán érkezhettek Melbourne közelébe hajóval. Az elemzés alapján ráadásul úgy tűnik, hogy ezen nyulak vad őseiknek köszönhetően jelentős előnyökkel rendelkeztek a korábban érkezett brit nyulakhoz képest, ami segítette elszaporodásukat.
A nyulak gyakorlatilag ellepték az ausztrál kontinens javát, és katasztrofális hatással voltak az ökoszisztémára, több mint 300 állat- és növényfaj létét sodorva veszélybe, ráadásul a mezőgazdaságban is évi többmillió dolláros károkat okoztak. „Ez az egyszeri esemény óriási ökológiai és gazdasági katasztrófát okozott Ausztráliában” – mondja Francis Jiggins, a Cambridge-i Egyetem evolúciós genetikusa, a kutatásról beszámoló tanulmány egyik szerzője.
A történelmi források tanúsága szerint az első európai üregi nyulak (Oryctolagus cuniculus) 1788-ban érkeztek Ausztráliába. A Sydneybe érkező első telepesek hozták őket magukkal, majd a következő évtizedekben sorra érkeztek az újabb európaiak, újabb nyulakat hozva magukkal. A nyúlpopuláció azonban csak a 19. század második felében kezdett ugrásszerűen növekedni, ebben az időszakban évi 100 kilométeres sebességgel terjedtek a nyulak az ország területén.
A források alapján az is valószínűnek tűnt, hogy a nyulak népességrobbanása egy konkrét szállítmányhoz köthető, amely Thomas Austin számára érkezett Barwon Parkba, a mai Melbourne közelébe. A nyulakat Austin testvére fogta be a család angliai birtokán, Baltonsboroughban.
Joel Alves, az Oxfordi Egyetem kutatója és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy a genomikai adatok megerősítik-e a történeti forrásokat. Ennek érdekében 179 ausztráliai, új-zélandi, franciaországi és brit vadnyúl genomját elemezték, valamint 8 házinyúlét is, amelyek más fajtákba tartoztak.
Úgy találták, hogy az ausztráliai nyulak genomja nagyon hasonló, és vad, illetve háziasított fajtavonásokat is mutat. Az ausztrál nyulak ráadásul számos ritka génvariánst hordoznak, amely kifejezetten a dél-angliai nyulakra jellemző, ami megerősíti a baltonsboroughi eredetet. A mitokondriális DNS elemzése alapján úgy tűnik, hogy az ausztrál nyulak mindegyike öt nyúlanyára vezethető vissza, amelyek Európából érkeztek. A vizsgálatok alapján a nyulak genetikai sokfélesége csökkenő tendenciát mutat Barwon Parktól távolodva, és a génvariánsok lokális gyakorisága is azt erősíti, hogy az ausztrál nyulak többsége erről a településről terjedt el.
A szakértők szerint a genetikai elemzés az ausztrál nyulak történetének felderítésén túl abban is segíthet, hogy megértsék más invazív fajok viselkedését. Az például a nyulak genomjából a szakértők szerint világosnak tűnik, hogy a vad eredet segítette elterjedésüket az új környezetben. A vadon élő állatok sokkal elővigyázatosabbak, gyorsan menekülőre fogják, ha veszély fenyeget, és üregeket fúrnak, hogy abban húzzák meg magukat, ami szintén nagyobb biztonságot ad. A források szerint Austin kifejezetten vadnyulakat rendelt Angliából, míg a korábban behozott nyulak jobbára háziasított fajtákba tartoztak.
Elterjedésüket a mezőgazdasági területek gyors növekedése, és a helyi ragadozók ezzel párhuzamos visszaszorítása is nagyban segítette. Alves szerint gyakorlatilag ideálisak voltak a körülmények, amikor az ideális nyúlcsapat megérkezett az országba, így történhetett, hogy elképesztően gyorsan meghódították a kontinenst.
