Ősi földrész rejtőzik az Indiai-óceán alatt

Egy ősi, 50-100 millió évvel ezelőtt széttöredezett kontinens darabjait azonosították az Indiai-óceán alatt. A Mauritia nevű mikrokontinens a feltételezések szerint Rodinia szuperkontinensének 750 millió évvel ezelőtti felbomlásának kezdetén keletkezhetett. 

Ősi földrész rejtőzik az Indiai-óceán alatt

Egy ősi, 50-100 millió évvel ezelőtt széttöredezett kontinens darabjait azonosították az Indiai-óceán alatt. A Mauritia nevű mikrokontinens a feltételezések szerint Rodinia szuperkontinensének 750 millió évvel ezelőtti felbomlásának kezdetén keletkezhetett.

A Seychelle-szigetek rejtélyes geológiája régóta kíváncsisággal tölti el a szakértőket. Az Afrika partjaitól 1500 kilométerre található 115 sziget ugyanis ellentétben a Föld legtöbb szigetével nem óceáni kéregből áll, hanem kevésbé sűrű, vegyi összetételében is eltérő, szárazföldi eredetű kéreg adja anyagukat. Ez pedig általában csak az olyan gigantikus szigetekre jellemző, mint például Grönland. A kutatók úgy vélik, hogy a szigetív és talapzata 80-90 millió évvel ezelőtt szakadhatott el az Indiai szubkontinenstől.

És úgy tűnik, hogy talán nincs is annyira egyedi esetről szó, mint azt korábban gondolták: egy norvég, német és brit tudósokból álló kutatócsoport szerint ugyanis az Indiai-óceán mélye számos hasonló, szárazföldi eredetű lemeztöredéket rejt, amelyeket azonban sok helyen beborított a víz alatti vulkánkitörések nyomán lerakódó kőzetréteg.

A rejtőzködő darabok jelenlétére elsőként a gravitációs mérések hívták fel a figyelmet. Az Indiai-óceán több részén ugyanis, például Madagaszkáron, Mauritiuson, vagy éppen a Seychelle-, a Maldív- és a Lakshadweep-szigeteken a megszokottnál enyhén erősebb a Föld gravitációs mezeje, amelynek egyik oka az átlagosnál vastagabb kéreg lehet. Ezeken a helyeken ugyanis a földkéreg vastagsága a 25 kilométert is eléri, szemben az óceáni lemezek 5-10 kilométeres vastagságával, ami ismét csak kontinentális eredetre utal.

Pusztán a kéreg vastagsága ugyanakkor kevés a szárazföldi eredet igazolásához, hiszen a víz alatti vulkanizmus helyenként az óceáni lemezeket is jelentősen megvastagítja. A kutatók ezért a lemezek mozgásának modellezése révén igyekeztek kideríteni, hogy ezek a feltételezett töredékek hogyan kapcsolódhattak egykor a szárazföldhöz. A szimulációk alapján úgy tűnik, hogy nagy gravitációjú helyszínek 90 millió évvel ezelőtt még valóban egy földdarabot alkothattak Indiával.

Következő lépésként a rendellenes gravitációjú helyszínek anyagának kőzettani elemzése következett, amely érdekes eredményeket hozott: Mauritius szigetének felszínét ugyan vulkanikus óceáni kéreg borítja, parti homokjában azonban több helyen cirkont találtak, amely egyértelműen a szárazföldi lemezek jellemző anyaga. A további analízis ráadásul kimutatta, hogy a cirkon több száz millió éves, holott az óceáni kéreg mindössze 10 millió éve keletkezett.

De hogyan kerültek ezek az ősrégi homokszemek Mauritiusra? A kutatás vezetője, Trond H. Torsvik geofizikus szerint az történhetett, hogy amikor a magma áttört az óceán mélyén fekvő szárazföldi lemez rései közt, magával ragadta anyagának egy részét is, benne a cirkonnal, amely aztán így a sziget magmás kőzeteiben kötött ki.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward