„Örök” adathordozóval állt elő a Hitachi

Az újítás bináris formában tárolja az adatokat: egy lézerrel több rétegben apró pontokat vésnek egy vékony, de rendkívül ellenálló kvarcüveg lemez belsejébe.

„Örök” adathordozóval állt elő a Hitachi

A japán Hitachi hétfőn bejelentette, hogy kifejlesztettek egy olyan új módszert az információ tárolására, amellyel akár néhány százmillió évig is lehetséges az adatok épségben történő megőrzése. Az újfajta adathordozó egy kvarckristály lemez, amely kiválóan viseli a szélsőséges hőmérsékleti körülményeket, a sugárzást és mindenféle egyéb barátságosnak nem nevezhető kondíciót, így szinte elpusztíthatatlan.

„Minden nap jelentősen növekszik az általunk létrehozott adatok mennyisége, annak metódusa azonban, hogy mindezt hogyan örökítjük át az utánunk következő generációkra, gyakorlatilag alig változott azóta, hogy az első jeleket belevéstük egy kődarabba” ‒ mondja Tori Kazujosi, a japán gyártó egyik kutatója. Az adatok hosszú távú megőrzésére továbbra is az tűnik az egyetlen biztos módszernek, ha időről időre az aktuálisan legkorszerűbbnek számító adathordozóra telepítjük át ezeket. Ahogy növekszik a tárolandó információ mennyisége, úgy nő az adatok elvesztésének esélye is, mondja a szakértő.

A jelenlegi digitális adathordozók többsége ráadásul meglehetősen rövid élettartamúnak számít a korábbi megoldásokhoz képest: amíg a papír sérülékeny természete ellenére legalább pár száz évig képes volt megőrizni az információkat (hogy a kőtáblákról ne is beszéljünk), ma használatos adathordozóink többsége jó, ha pár évtizedig kibírja. Tovább nehezíti a helyzetet az a tény, hogy a digitális információkat leolvasni képes technológiák óriási ütemben változnak, így ha nem mentjük át adatainkat az aktuálisan használatban lévő tárolókra, könnyen lehet, hogy később már nem lesz mivel leolvasnunk ezeket.

A Hitachi által kiötlött új technológia bináris formában tárolja az adatokat:  egy lézerrel több rétegben apró pontokat vésnek egy vékony kvarclemez belsejébe , amelyek aztán akár egy egyszerű optikai mikroszkóppal is leolvashatók. Feltéve tehát, hogy lesz olyan számítógép, amely képes a bináris kód értelmezésére, az adatok mindig ‒ de legalábbis nagyon hosszú ideig ‒ leolvashatók lesznek.

Az adathordozó prototípusa egy két centiméter élhosszúságú négyzetes kvarcüveg lapka, amely két milliméter vastag. Mint már említettük, a lemez alapanyaga nagyon ellenálló, a legtöbb vegyszer meg se kottyan neki, a sugárzást is jól bírja, a nyílt láng sem képes elpusztítani, és 1000˚C-ra hevítve is kibír legalább két órát. Egyúttal vízálló is, így a természeti katasztrófákat is túlélheti. A kvarcüveg a mechanikai behatásokkal szemben is igen ellenálló, el lehet persze törni, de csak nagyon nehezen.

A két milliméter vastagságú lemez jelenleg négy rétegben tárolja a pontokat, és így négyzetcentiméterenként körülbelül 6 megabájtnyi adatot képes hordozni, azaz nagyjából annyit, mint egy zenei CD hasonló méretű területe. A kutatók szerint semmi akadálya annak, hogy még több pontréteget alakítsanak ki, így az adatsűrűség várhatóan könnyen növelhető lesz. Azt egyelőre nem tudni, mikor kerül ténylegesen használatba az adathordozó, de a kutatók felvetették, hogy első körben kormányhivatalok, múzeumok és vallási szervezetek iratanyagát lehetne archiválni az új módszerrel.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward