A PSR J0002+6216 katalógusjelű égitest másodpercenként 8,7-szer fordul meg a saját tengelye körül, és olyan sebességgel halad, hogy hat perc alatt tenné meg a Föld és a Hold közötti távolságot. Az égitestnek csóvája is van, amely a CTB 1 nevű szupernóvamaradvány felé mutat, így a szakértőknek elég pontos elképzeléseik vannak azzal kapcsolatban, mi történhetett a csillaggal.
A kutatók az égitest felfedezése óta sejtik, hogy amikor a maradványt létrehozó szupernóva 10 ezer éve felrobbant, az esemény ereje vethette ki magából a pulzárt, ennek megerősítéséhez azonban egy évtizedig gyűjtötték az adatokat. Mert bár a csóva elég jó iránymutatást ad azzal kapcsolatban, hogy honnan indulhatott az égitest, a kutatóknak ellenőrizniük kellett, hogy az események időben mennyire összeegyeztethetők. A PSR J0002 ugyanis jelenleg már több mint 6000 fényévre jár a szupernóvamaradványtól, így a kutatók épkézláb magyarázatot kellett találniuk arra, hogyan juthatott ennyire messzire az elmúlt 10 ezer évben.
Mivel a pulzárok forgása nagyon szabályos, ezek kozmikus óraként használhatók. Ha azonban a pulzár a megfigyelőhöz képest mozgásban van, felvillanásai egy kicsit előbb vagy egy kicsit később érkezhetnek a vártnál. A kutatók 10 éven keresztül figyelték az égitest viselkedését a Fermi űrtávcső segítségével, és az ez alatt begyűjtött adatokból képesek voltak megállapítani az objektum sebességét, ami 4 millió kilométer/órára jött ki. Ezzel az égitest a leggyorsabb ismert pulzárok közé lépett elő: az ilyen csillagok csak mintegy 2 százaléka halad hasonló vagy még nagyobb sebességgel.
A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a PSR J0002 távolodik tőlünk, ami jó hír, mert az egykori csillag maradéka még így is nehezebb a Napnál, így ha a közelünkbe kerülne, komoly gravitációs zavarokat okozna. Viszont ha néhány fényévnyi távolságban haladna el, páholyból lehenténk tanúi, hogyan módosítja elhaladtában a közeli rendszerek mozgását.
A pulzár olyan sebességgel halad, hogy idővel a Tejútrendszert is el fogja hagyni, ami azért érdekes, mert ilyen égitesteket eddig a nagy távolság miatt nem észleltünk galaxisunkon kívül. Ha viszont a pulzárok képesek olyan sebességre gyorsulni, hogy elhagyják anyagalaxisukat, van remény arra, hogy idővel a csillagászok találnak olyan hasonló objektumot, amely megfigyelhető közelségben van, de nem a Tejútrendszerből származik.
