Önszervező szék készül az MIT-n

A piciny bútor darabjait egy kavargó vízzel teli tartályba kell dobálni, azok pedig idővel megtalálják egymást, és egy előre meghatározott szerkezetté állnak össze.

Önszervező szék készül az MIT-n

Az MIT kutatói olyan anyagokon és szerkezeteken dolgoznak, amelyek képesek maguktól összeállni valamilyen előre meghatározott objektummá. Skylar Tibbits kutatócsoportjának legújabb fejlesztése egy aprócska, mindössze 15 x 15 centiméteres szék, amely hat különböző darabból képes összerakni magát. Ahogy a mellékelt felvételen látható, ehhez egy olyan víztartályba kell dobni a darabokat, amelyben a folyadék folyamatos mozgásban van. A rendszer titka, hogy a darabok csak egyféleképpen képesek csatlakozni egymáshoz, így kellő idő elteltével a vízben össze fognak találkozni azok a részek, amelyek kapcsolódni tudnak, vagyis csak idő kérdése, hogy összeálljon a piciny szék.

Első pillantásra könnyűnek tűnhet a dolog, az alkatrészek előkészítése azonban sok munkát igénylő folyamat. A prototípus minden egyes darabja egyedi, mágneses alapú kapcsolódási pontokkal rendelkezik, így ha az egymáshoz tartozó részek közel kerülnek, könnyen csatlakozhatnak. A szék felépülése persze így is rengeteg sikertelen próbálkozással kísérve valósul meg a kavargó vízben. A darabok addig kerülgetik egymást, amíg megtalálják párjukat, ami a videón látható esetben összesen hét órát vett igénybe.

Ez rendkívül hosszú időnek tűnik, a szakértők szerint ugyanakkor ez még csak a kezdet. Igazából minden azon múlik, hogy milyenek a kiinduló darabok. Ha ezek egy adott szerkezetben könnyen helyettesíthetik egymást, az összeszerelődés is gyorsabbá válhat. És persze a hét órát mérlegelve azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a darabok bedobálását követően emberi közreműködés nélkül állt össze a struktúra.

A hasonló önszervező rendszerekben nagyon fontos egyensúlyt találni a véletlenszerűség és az ellenőrzés közt, hangsúlyozzák a fejlesztők. Ha túl erős a kontroll, az egész folyamat túl specializált lesz, amely mindig csak egyféle szerkezet létrehozására alkalmas, arra is lassan. Ha viszont a véletlenszerűség irányába tolódik el a mérleg nyelve, idővel teljesen szabályozhatatlanná válik a végső szerkezet formája.

A hasonló rendszerek idővel olyan helyeken lehetnek használhatók, ahol nincs lehetőség emberi közreműködésre a struktúrák megépítésére vagy kijavítására, például az űrben vagy mélytengeri körülmények közt. A kutatócsoport jelenleg annak megfejtésén dolgozik, hogy milyen formájúra kell szabni az alapelemeket ahhoz, hogy a legrövidebb idő alatt összekapcsolódjanak, illetve hogy mely anyagok működnek a legjobban az önszervező építkezéseknél.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward