A globális klímaváltozás kapcsán legtöbbször csak a felmelegedés negatív következményei kerülnek szóba, pedig akad néhány előnye is: a régészek például kifejezetten profitálnak a dologból, hiszen az olvadó gleccserek újabb és újabb érdekes leleteket tesznek hozzáférhetővé. 2011-ben például egy viking korszak előtti barna gyapjútunika került elő ilyen módon.
Az felfedezés óta elvégzett radiokarbonos kormeghatározással időszámításunk szerint 300 körülre datált ruhadarab egy nagyjából 176 centiméteres egyén tulajdona lehetett, és kétezer méteres tengerszint feletti magasságban, egy római kori kereskedelmi út maradványainak közelében került elő, a mai Norvégia déli részén. A ruhadarabot láthatóan hosszú ideig használták, és többször ki is javították.
„A gleccserek olvadása valóban aggodalmat keltő, de nekünk, régészeknek kifejezetten hasznos folyamat” – mondja Lars Piloe dán kutató, aki Norvégia gleccsereit vizsgálja. Nem a tunika az első lelet, amely ilyen módon került elő: a 2006-ban kezdődő, fokozott mértékű olvadás eleje óta több mint 1600 különféle tárgy bukkant elő a jég alól, köztük egy fél pár viking kesztyű és egy díszes sétapálca, egy bronzkori lábbeli, illetve még ősibb íjak és nyílhegyek is.
A Lendbreen-gleccserből előkerült tunika anyaga a felfedezést követő hetekben gyorsan bomlásnak indult, ami a szakértők szerint egyértelműen jelzi, hogy a gleccser az elmúlt 1700 évben sosem húzódott vissza annyira, mint napjainkban megfigyelhető.
Az olvadás persze nem csak az északi országok gleccsereit érinti: minden idők leghíresebb gleccserleletére 1991-ben az Alpokban találtak rá. Egy kiránduló házaspár az Olaszország és Ausztria határán található Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasságban egy meztelen férfi holttestére akadt a gleccser olvadó jegében. A test olyan jó állapotban volt, hogy először azt hitték, egy pár évtizede szerencsétlenül járt hegymászóra találtak rá. Az alaposabb vizsgálat aztán kiderítette, hogy a maradványok 5300 évesek, azóta Ötzit a világ legrégibb, épségben megőrződött emberi holttesteként tartják nyilván.
Patrick Hunt, a Stanford kutatója valami hasonló felfedezésben reménykedik: kollégáival azt az útvonalat próbálják azonosítani, amelyet Hannibal használt Alpokon való átkelésekor Kr. e. 218-ban. Ha sikerülne megtalálniuk ezt az utat, várhatóan rengeteg érdekes leletre akadnának, hiszen a korabeli beszámolók szerint a pun hadvezér seregét igencsak megviselte a szokatlanul hideg időjárás, többen megfagytak, szakadékba zuhantak, és a hegyláncon való átkelést mindössze két harci elefánt vészelte át épségben az utat megkezdő 37 állat közül.
