Egy 1600 éves római kori serleg jelentheti a kulcsot egy régi-új technológiához, amelynek révén könnyebben diagnosztizálhatóvá válhatnak egyes betegségek és egyszerűbben fellelhetővé a veszélyes anyagok.
A londoni British Museumban őrzött műtárgy a trák Lükurgoszt ábrázolja, különlegessége pedig abban rejlik, hogy elölről megvilágítva jádezöld színben pompázik, ha hátulról éri a fény, akkor viszont vérvörössé válik a színe. A rejtély a közel fél évszázadig tartotta izgalomban a kutatókat, végül azonban 1990-ben sikerült megfejteni a különös színváltás titkát. A serleg anyagából származó üvegtöredékeket mikroszkóp alatt megvizsgálva kiderült, hogy azokban aprócska ezüst- és aranydarabok, mindössze 50 nanométer átmérőjű nanorészecskék találhatók. A keverék precíz arányai azt sugallják, hogy a nanotechnológia ókori úttörői pontosan tudták, hogy mit csinálnak, vagyis hogy milyen eredményt akarnak elérni az anyagok vegyítése révén.
Amikor fény éri a tárgyat, a fém nanorészecskékhez tartozó elektronok rezgései hatására a megfigyelő pozíciójától függően változni látszik az edény színe. Gang Logan Liu, az Illinois-i Egyetem kutatója és kollégái nemrégiben rádöbbentek, hogy a metódus a puszta gyönyörködtetésen kívül másra is használható lehet. A kutatók először is azt feltételezték, hogy az edény színe nemcsak a megvilágítási irány hatására változhat meg, hanem attól is függ, hogy mit töltünk a kupába. Mivel a felbecsülhetetlen értékű műtárgyat nyilvánvalóan nem használhatták ennek felderítésére, egy műanyag alapban aprócska mélyedéseket hoztak létre, majd ezeket arany és ezüst nanorészecskékkel vonták be, Lükurgosz kupájának miniatűr másolatait gyártva le ilyen módon.
A mélyedésekbe aztán vizet, olajat, különféle cukros és sós oldatokat csepegtettek, és az apró kupák valóban jellegzetes színárnyalatokat vettek fel. Víz hatására például világos zöldre, olajjal érintkezve vörösre váltottak. A „prototípus” ráadásul százszor érzékenyebbnek mutatkozott a sóoldatok koncentrációjának pontos jelzésében, mint a jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható, hasonló módon működő szenzorok. A kutatók szerint a technológia továbbfejlesztése révén minden eddiginél érzékenyebb patogén-, illetve anyagdetektorok hozhatók létre, amelyek révén pillanatok alatt kimutatható lehet egy-egy kórokozó jelenléte egy vér- vagy vizeletmintából, illetve az is, hogy egy repülőre beszálló utas gyanúsnak tűnő csomagja pontosan tartalmaz-e valamilyen robbanó- vagy méreganyagot.
