Néhány héttel ezelőtt érdekes kéréssel keresték fel a rendőrök Anil Jaint, a Michigani Állami Egyetem kutatóját. Jain informatikát oktat, és azon belül biometrikus azonosításra szakosodott, vagyis arcfelismerő programokkal, ujjlenyomat-leolvasó szoftverekkel és tetoválásalapú azonosítással foglalkozik. A hatóságok kérése azonban még ennek tükrében is szokatlannak tűnt, ugyanis nem azonosítani akartak valakit, hanem egy halott iPhone-jának feltöréséhez kértek segítséget.
Bár a nyomozás részleteit egyelőre nem hozták nyilvánosságra, az eset lényege, hogy egy férfi gyilkosság áldozata lett, és a rendőrség úgy véli, hogy telefonján az elkövető nyomára vezető információk találhatók. Ujjlenyomat vagy jelszó hiányában viszont a készülék tartalmához nem tudnak hozzáférni. Az elmúlt két év jogi hercehurcái után nem csoda, hogy a nyomozók nem a gyártóhoz fordultak segítségül, hanem egy másik utat választottak: arra kérték Jaint, hogy 3D-ben nyomtassa ki az áldozat ujjait, annak reményében, hogy ezek valamelyikével fel tudják oldani a zárat.
Az iPhone egykori tulajdonosának ujjlenyomatai szkennelt formában a rendőrség rendelkezésére álltak, mivel a férfit korábban letartóztatták. Jain ezeket felhasználva el is készítette az ujjak másolatát. Mivel azt nem tudták, hogy a tulajdonos melyik ujját használta az azonosításra, mind a tíz ujjat kinyomtatták. Valószínűleg valamelyik hüvelyk- vagy mutatóujjára lesz szükség, de mindet megcsináltuk, mondja Sunpreet Arora, Jain doktorandusza.
A szakértők úgy sejtették, hogy az ujjak önmagukban kevésnek bizonyulnak a feladat ellátásához, hiszen a legtöbb ujjlenyomat-leolvasó kapacitív, vagyis apró áramköröket kell zárni, hogy működjön. Ezt a feladatot normális esetben a korlátozottan vezetőképes emberi bőr végzi el. Mivel a nyomtatásra használt műanyag nem vezeti az elektromosságot, Arora apró fémrészecskék vékony rétegével vonta be az ujjbegyeket, hogy áthidalja a problémát. A kutatók még mindig nem teljesen elégedettek a végeredménnyel, így további néhány hétig finomítanak a technológián, mielőtt odaadnák a kinyomtatott ujjakat a rendőrségnek, hogy annak munkatársai megpróbálkozzanak a telefon feltörésével.
A mobiltelefonok biztonságossága és a személyes adatok védelme kapcsán az elmúlt években egyre intenzívebb vita bontakozott ki. A leghíresebb eset a San Bernardino-i terrortámadáshoz köthető, a rendőrség és az FBI ugyanis intenzív jogi csatározásokba kezdett az Apple-lel, miután a vállalat nem volt hajlandó hozzáférést biztosítani az egyik elkövető telefonján tárolt adatokhoz. A nyomozó hatóságok végül az Apple segítsége nélkül törték fel a telefont.
Amennyiben a technológia működőképesnek bizonyul, az lesz az igazán érdekes, hogy azt mire fogják a jövőben használni. Elviekben ugyanis ha az ujjlenyomat és az ennek alapján létrehozott ujj megvan, már csak egy bírói engedély kell ahhoz, hogy a rendőrség feltörhesse a telefont. Az ujjlenyomatos zárak kérdése olyan szempontból is izgalmas, hogy az amerikai bíróságok különbséget tesznek a fejben tárolt és a testi adatok (ujjlenyomat, DNS- és vérminták) között, és míg az előbbi védett, az utóbbiakat nem illeti meg védelem, mondja Choi.
Tehát míg a fejben tárolt jelszó elárulása alól mentesítheti a vádlottakat az Egyesült Államok alkotmánya, az ujjlenyomatokra nem terjed ki ez a védelem. Erre már precedens is létezik, hiszen 2014-ben egy virginiai bíróság úgy határozott, hogy egy gyanúsított kötelezhető telefonja ujjlenyomattal való felnyitására. Ugyanez a bíró ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a jelszó elárulására nem lehet rákényszeríteni az illetőt. (További érdekes, a helyzetet erősen megbonyolító tényező lehet az ilyen ügyekben, hogy a legújabb telefonok egy része már jelszót is kér, ha a tulajdonos 48 órán keresztül nem használta az ujjlenyomat-olvasót.)
Choi a maga részéről egyébként a véleményen van, hogy a mobiloknak egészen más jogi szabályozás alá kellene esniük, mint bármely más tulajdonunknak. Szerinte a telefonok az elme kiterjesztéseinek tekinthetők, és így a rajtuk tárolt adatokat nem lenne szabad a tulajdonos ellen felhasználni. Olyan rengeteg személyes véleményt, emléket és szokást tárolunk ezeken a készülékeken, hogy azok bíróság előtti kiteregetése olyan, mintha a legbelsőbb gondolataink feltárására kényszerítenének minket, mondja a szakértő. Ennek megakadályozásához ugyanakkor arra lenne szükség, hogy a bíróság elismerje, valójában mindannyian kiborgok vagyunk, akik telefonjukon tárolják elméjük egy részét, ami talán nem is áll olyan távol a valóságtól.
