Novemberi égbolt − 2013

November 28-án végre eldől, hogy lesz-e valami az évszázad üstökösének kikiáltott, a várakozásoktól egyelőre elmaradó ISON-ból: ha túléli a Nap közelségét, kitűnő látványban lehet részünk decemberben.

Novemberi égbolt − 2013

A Merkúr a hónap legelején volt alsó együttállásban a Nappal, így a napokban már megjelenik a hajnali ég alján, a továbbiakban pedig gyors ütemben javul a láthatósága. Legnagyobb kitérésekor, november 18-án majdnem két órával a Nap előtt kel, fényessége pedig eléri a –0,5 magnitúdót. A bolygó november második felében és december elején tanulmányozható a legkedvezőbben ebben az évben. Ebben az időszakban kisebb távcsövekkel is remekül megfigyelhetők lesznek az égitest jellegzetes foltjai: a déli féltekén a Solitudo Martis, a S. Iovis, a S. Maiae és a S. Helii, az északi féltekén pedig az S. Neptuni.

A Vénusz több mint két órával a Nap után nyugszik, −4,6 magnitúdós fényességével esténként magasan ragyogva a délkeleti égen. A Mars éjfél után kel, és a délkeleti égen látszik az éjszaka második felében, fényessége 1,2 magnitúdóra nő a hónap folyamán. Ami a gázóriásokat illeti, a Jupiter késő este kel, és a délkeleti-déli égen látszik. Fényessége –2,5 magnitúdó, így az éjszaka második felének egyik legfeltűnőbb égitestje. A Szaturnusz 6-án van együttállásban a Nappal, így legközelebb a hónap végén jelenik meg a hajnali ég délkeleti horizontján. Az Uránusz a Halak csillagképben látszik éjszakánként, és hajnalban nyugszik. A Neptunusz az éjszaka első felében észlelhető a Vízöntőben, éjfél körül tér nyugovóra.

Az ISON-üstökös 2013. október 11-én (Damian Peach felvétele)

Lassan végső felvonásához ér az ISON-üstökös várva várt produkciója: az égitest november 28-án éri el napközelpontját, majd ha túléli a találkozást, december 26-án halad el a Föld mellett, 64,2 millió kilométerre közelítve meg bolygónkat. A Szűz csillagképben látszó üstökös jelenleg már majdnem két fokot halad naponta az égen, 20-án pedig már 3,5 fokot mozdul el 24 óra alatt, mivel a Naphoz közeledve egyre nagyobb sebességre tesz szert, illetve közben bolygónkhoz is közelít, így emiatt szintén gyorsabbnak tűnik. Egyelőre úgy tűnik, hogy az évszázad üstököseként beharangozott égitest elmarad a várakozásoktól, ugyanis fényesedése jelentősen lelassult, és hosszú porcsóvája alapján nagy mennyiségben veszít anyagot. Október végén 8,5 magnitúdó körüli volt a fényessége.

A becslések szerint november 18. környékén érheti el a szabadszemes észlelés határát: a Vénusz és a Merkúr pályája közt járó üstökös ekkora 6−7 magnitúdós lesz, és 18-án hajnalban fél foknyira látszik majd a Szűz csillagkép legfényesebb csillagától, a Spicától. Az észlelést nehezíti, hogy ekkor mindössze 10 fokkal lesz a horizont fölött, a következő napokban azonban várhatóan némileg javul majd láthatósága, bár nem sokkal. Az ekkor már óriási sebességű, naponta 4−5 millió kilométer megtevő üstökös november 22-én átkerül a Mérlegbe. Mivel csak pirkadatkor emelkedik a horizont fölé, az 5 magnitúdó körüli égitest megfigyeléséhez nagyon kedvező időjárásra lesz szükség.

[link href="http://www.virtualtelescope.eu/wordpress/wp-content/uploads/2013/10/Ison_November2013.jpg" target="_blank"]

Az ISON útja a novemberi égen[/link]

Az ezt követő napokban aztán rohamos fényesedésnek indul, kezdetben napi fél, később napi egy magnitúdóval is növekedhet fényessége, így közvetlenül a napközelpont elérése előtt már a világos, szinte nappali égen is látható lehet. A Nap mellett való elhaladást követően megjósolhatatlan, hogy mi történik: lehetséges, hogy az égitest magja szétesik, és semmi sem marad belőle, ha azonban túléli a kalandot, a Nap heve által beindított gyors anyagpárolgás látványos porcsóvát és jelentős felfényesedést eredményezhet. Az északi féltekén igazán kedvezően csak az elhaladást követően lesz észlelhető, immár a hajnali és az esti égen is, amennyiben persze marad belőle valami.

Az előző hónapban már beszámoltunk arról, hogy a GOCE nevű európai gravitációs műhold befejezte küldetését. Az űreszköz október 21-én fogyott ki az üzemanyagból, és megkezdte − egyelőre kontrollált − ereszkedését. Az első 15 napban 36 kilométert veszített magasságából, így jelenleg 190 kilométer környékén jár, és naponta nagyjából 5 kilométert süllyed. A legfrissebb adatok alapján november 10−11 környékén várható a légkörbe való tényleges belépés, a műhold nagyobb része ekkor valószínűsíthetően elég majd az atmoszférában, egyes darabok azonban elérhetik a felszínt. A becsapódás potenciális helyét továbbra is nagyon nehéz megjósolni, ráadásul az eseményre jóval hamarabb is sor kerülhet, ha változnak a körülmények. Az ESA honlapján élőben követhető a műhold aktuális pozíciója, és a becsapódás várható helye is, ezt pillanatnyilag Dél-Afrika nyugati partvidékének környékére helyezik a szakértők.

Forrás: mcse.hu, esa.int

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward