Napfényben is láthatatlanná tudnak válni egyes halak

A halak ezüstös bőre nem egyszerűen visszatükrözi a ráeső sugarakat, hanem a polarizált fény ellen is álcát biztosít.

Napfényben is láthatatlanná tudnak válni egyes halak

Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a nyílt óceánban nehéz búvóhelyet találni, egyes halak megoldották a módját, hogy a napsütötte, kristálytiszta vízben is eltűnjenek. A Texasi és a Connecticuti Egyetem kutatói új kísérleteiknek köszönhetően már azt is sejtik, hogy ez hogyan sikerül az állatoknak. Heidi Dierssen és Brandon Russell egy speciális kamera segítségével több mint 1500 víz alatti felvételt és mérést készítettekhálókba fogott halakról egy nyílt óceáni területen, hogy megvizsgálják, hogyan alkalmazkodtak az állatok a fényviszonyokhoz.

A szakértők korábban úgy vélték, hogy az nyílt óceáni halak ezüstös kültakarója egyszerűen úgy működik, mint egy tükör: visszaveri a ráeső fényt, és így segít elrejteni viselőjét a ragadozók szeme elől. Dierssen és társai vizsgálatai alapján azonban nem egészen erről van szó, és a valóságban a halak bőre sokkal hatékonyabb a fény visszaverésében, mint a tükrök. Erre szükség is van, mivel számos óceáni hal szeme érzékeny a polarizált fényre.

Márpedig Russel elmondása szerint az óceáni álcázás mesterei, a tüskésmakrélák (illetve más halak is) a ragadozók elkerülése érdekében arra is képesek, hogy a polarizáció ellen is védekezzenek. Bőrük úgy veri vissza a fényt, hogy az tökéletesen megfeleljen az őket körbevevő fényviszonyoknak, így a halak egyik pillanatról a másikra eltűnhetnek a vizslató tekintetek elől. A tüskésmakrélák bőrsejtjeiben guanin lapocskák tükrözik vissza a fényt, és ezek révén tudnak a halak alkalmazkodni a polarizált háttérhez.

A tüskésmakrélák esetében a lapocskák úgy vannak tájolva, hogy akkor rejtenek a legjobban, ha a ragadozó a megszokott irányból, vagyis hátulról közelít, illetve enyhén jobbról vagy balról igyekszik megtámadni az úszó halcsapatot. Azt egyelőre nem tudni, hogy a lapok pozíciója mennyire változtatható, vagy hogy a halak konkrét támadások esetén testüket igyekeznek-e úgy orientálni, hogy maximális láthatatlanságot érjenek el, de ez is könnyen elképzelhető. Az óceáni tesztek során a kutatók spektrométerekkel vizsgálták, hogy a Nap állásától függően milyen fényviszonyok uralkodnak a víz felszíne alatt, majd ennek ismeretében nézték meg, hogy a tüskésmakrélák mennyire képesek utánozni a polarizált fényben úszó környezetet.

A kutatók azt is kiderítették, hogy a partmenti vizekben élő tüskésmakréla fajok egészen másként verik vissza a fényt, és más módon álcázzák magukat mint óceáni társaik, kiválóan demonstrálva, hogyan tesznek szert az egymással közeli rokonságban álló állatok nagyon eltérő rejtőzési stratégiákra, hogy az élőhely fényviszonyaihoz alkalmazkodjanak. A puszta érdekességen túl ezen stratégiáknak komoly gyakorlati haszna is lehet, hiszen utánzásuk révén egészen újfajta álcázási módokat lehet kidolgozni a hadászati vagy kutatási célú tengeralattjárók, és más óceánba helyezett objektumok elrejtésére, mondják a kutatók.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward