Nagyon ritkák lehettek a neandervölgyi kannibálok

Egy új vizsgálat szerint bár legközelebbi rokonaink egy csoportja kannibalizmusra fanyalodott, hogy túléljenek egy szűkös időszakot, ez csak azt jelzi, hogy a neandervölgyiek jobban hasonlítottak ránk, mint gondoltuk.

Nagyon ritkák lehettek a neandervölgyi kannibálok

120 ezer évvel ezelőtt szörnyű tragédia történt a Moula-Guercy-barlangban, a mai Franciaország területén. A barlangot az 1990-es években feltáró régészek hat neandervölgyi ember csontjait találták meg a barlang keleti falánál. A csontok ízekre voltak szedve és más állatok, szarvasok és kisebb vadak maradványaival keveredtek. Mivel a modern ember legközelebbi rokona általában eltemette halottait, a felfedezés nagyon meglepte a szakértőket. A hat emberhez (2 felnőtt, 2 kamasz és 2 gyerek) tartozó csontok ráadásul hasonló vágásnyomokat és töréseket hordoztak, mint a körülöttük heverő nem emberi csontok. Olyan jeleket, amelyek általában egy állati tetem fogyasztásra való előkészítésére utalnak.

Minden jel arra utalt tehát, hogy a kutatók kannibalizmus nyomaira akadtak, amit a csontok alaposabb vizsgálata is megerősített. A csöves csontokat feltörték, hogy eltávolítható legyen a csontvelő, a vastag inak helyén olyan csontsérülések látszódnak, amelyek arra utalnak, hogy ezeket nagy erővel vágták át, és néhány kisebb csonton még olyan harapásnyomok is feltűnnek, amelyek inkább hasonlítanak neandervölgyi fognyomokra, mint nem emberi harapásokra.

A szakértők a leletek felfedezése óta találgatják, hogy mit jelenthet mindez. Kannibalizmusra utaló nyomokat más európai lelőhelyeken is feltártak, de sehol sem annyira egyértelműen, mint ebben a francia barlangban. És mivel a neandervölgyiek életmódjáról máig nagyon keveset tudunk, kezdetben senki sem tudta, hogy vajon a kannibalizmus rendszeres részét képezte táplálkozásuknak, egy egyszeri eseményről volt szó, vagy esetleg más oka lehetett a csontok lecsupaszításának, ami egyébként több emberi kultúrában is a temetési rítusok részét képezi.

A legismertebb 17 neandervölgyi lelőhely és az ezeken található sírok alapján azonban úgy tűnik, hogy a kannibalizmus kifejezetten ritkának számított a másik emberfaj körében. Egy új tanulmány szerzői egyenesen azt javasolják, hogy barlang egy izolált esemény színhelye volt, és az ott élők csak azért fanyalodtak emberhúsra, mert nem volt mit enniük, ahogy az a modern időkben modern emberek esetében is előfordult néhányszor.

Galéria megnyitása

A neandervölgyiek több tízezer évig a hideg sztyeppéken éltek, ahol a nagytestű emlősök, a rénszarvasok és a mamutok hatalmas csordákban legelésztek. A neandervölgyi csontok kémiai elemzése alapján úgy tűnik, hogy az emberfaj tagjai elsősorban húst ettek, és a növényi táplálék sokkal kisebb szerepet játszott étrendjükben, mint a ma ismert vadászó-gyűjtögető népeknél jellemző.

Bár a neandervölgyiek nagyon sok minden hasonlítottak a modern emberhez, és azzal szaporodni is tudtak, testfelépítésük eltért a miénktől. Egyes vizsgálatok szerint a neandervölgyieknek jóval több, napi 3500–5000 kalóriát kellett bevinniük a túléléshez, így a nagytestű emlősök létfontosságúak voltak számukra. 130 ezer évvel ezelőtt azonban a Föld elkezdett felmelegedni: a globális középhőmérséklet 2 °C-kal a mai fölé növekedett, a tengerszint 6–9 méterrel nőtt, és a neandervölgyiek megszokott élőhelye sokkal melegebbé és szárazabbá vált.

A nyílt sztyeppét erdőfoltok darabolták fel, és annak élővilága is lassan átalakult, az új körülmények ugyanis a kisebb testű emlősöknek kedveztek. Az erdők és a kisebb méretű, alacsonyabb számú zsákmány komoly kihívás elé állította a neandervölgyieket, akik így ínséges időknek nézhettek elébe. A francia barlangban talált emberi fogakon súlyos betegségek és alultápláltság jelei látszanak, ezek a neandervölgyiek láthatóan nehéz életet tudtak maguk mögött, amely során többször is éheztek.

A neandervölgyiek java a vizsgálatok szerint a megváltozott éghajlattal elvándorolt eredeti élőhelyéről, a Moula-Guercy-barlang környékén élő csoport azonban maradt, ami utólag nem bizonyult a legjobb döntésnek. Úgy tűnik, hogy a barlangot lakó neandervölgyiek végül kénytelenek voltak saját halottaikat is megenni, hogy életben maradjanak. A csontok eloszlása és az a tény, hogy töredékek egészen jól illenek egymáshoz, a szakértők szerint azt sugallja, hogy a kannibalizmus egy egyszeri elkeseredett lépés lehetett, nem pedig hosszú távú stratégia.

A hat tetem 15–25 embert etethetett nagyjából két napig, és hogy utána mi történt, azt nem lehet tudni. A régészeti leletek alapján a barlang a későbbi években is használatban volt, az azonban bizonytalan, hogy ugyanazon csoport, vagy idegenek szálltak meg itt. A modern ember számára a kannibalizmus komoly pszichológiai terhet jelent akkor is, ha nincs más választás, így érdekes kérdés, hogy vajon a neandervölgyiek hogyan reagáltak az eseményekre. Azt tudjuk, hogy kognitív szempontból sokban hasonlítottak ránk: barlangrajzokat és ékszereket alkottak, szimbólumokat használtak ötleteik kifejezésére és eltemették halottaikat. Így csak találgatni lehet, milyen hatással lehetett rájuk, amikor az éhezés kannibalizmusba kergette őket.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward