Nagy szemeik okozhatták a neandervölgyiek vesztét

A hosszú, sötét európai éjszakákon jó szolgálatot tevő látószerv ugyanis a magasabb szintű agyi funkciók, többek közt a  kreatív gondolkodás és a társas kapcsolatok kiépítésének képessége rovására fejlődött ki.

Nagy szemeik okozhatták a neandervölgyiek vesztét

Egy új, koponyák vizsgálatán alapuló kutatás szerint elképzelhető, hogy a neandervölgyiek kihalásának oka hatalmas szemeikben keresendő. A hosszú, sötét európai éjszakákon jó szolgálatot tevő látószerv ugyanis a magasabb szintű agyi funkciók rovására fejlődött ki. Míg tehát a Homo sapiens frontális agyi területe egyre inkább a kreatív gondolkodás és a társas kapcsolatok kiépítésének régiója lett, addig a Homo neanderthalensis agya egy egyre terjedelmesebb látóközpont létrehozásával volt elfoglalva.

A neandervölgyiek jelenlegi ismereteink szerint nagyjából 250 ezer évvel ezelőtt jelentek meg Európában, egy darabig párhuzamosan léteztek a modern ember őseivel, végül 28 ezer évvel ismeretlen okok miatt kihaltak. A kutatást elvégző oxfordi tudóscsoport tagjai szerint az történhetett, hogy amikor a neandervölgyiek ősei elhagyták Afrikát, valahogy alkalmazkodniuk kellett Európa hosszabb, sötétebb éjszakáihoz és borongósabb nappalaihoz. Ennek eredményeként szemeik, és látással kapcsolatos agyi területek egyre nagyobbra nőttek. A modern ember ősei viszont egy darabig még Afrikában maradtak, így nem volt szükségük hasonló adaptálódásra. Frontális lebenyük, a kreatív gondolkodás és a társas interakciók meghatározó agyi területe viszont eközben gyors fejlődésnek indult.

A szakértők 32 Homo sapiens és 13 Homo neanderthalensis koponyáját vizsgálták meg a 27-75 ezer évvel ezelőtti időszakból, és úgy találták, hogy bár az agy méretében túl sok különbség nem mutatkozott, a neandervölgyiek jelentősen nagyobb szemüreggel, és ebből következően nagyobb látószervekkel is rendelkeztek. A ma élő főemlősök vizsgálata alapján elég pontosan meg lehet mondani, hogy mekkora szemhez mekkora látással kapcsolatos agyi terület társul, így a kutatók meg tudták saccolni, hogy a neandervölgyiek agyának körülbelül mekkora része foglalkozott a vizuális feldolgozással.

A szakértők szerint tehát arról van szó, hogy a neandervölgyiek agyukat elsődlegesen a látásnak és a mozgásnak szentelték, így kevesebb „szabad” agyi területet jutott az olyan funkciók számára, mint például a társas kapcsolatok kiépítése. Emiatt aztán képtelenek voltak nagyobb csoportokat alkotni, ami a modern ember esetében kulcsfontosságú tényezője volt a túlélésnek.

A kutatók szerint a fosszilis leletek alapján az is világosnak tűnik, hogy a neandervölgyiek jóval kevésbé voltak kreatívak, mint a modern ember ősei, ami szintén lényeges faktor lehetett a legutóbbi jégkorszak idején. A régészeti bizonyítékok arról árulkodnak, hogy a Homo sapiens már használta a tűt, és alakra szabott, varrott, hidegben sokkal jobban szigetelő ruhákat hordott, amikor a neandervölgyiek még mindig alig megmunkált állatbőrökbe burkolóztak.

Az oxfordi kutatók persze nem állítják, hogy a Homo neanderthalensis ne lett volna intelligens, de ezek az apró eltérések élet és halál közt dönthettek egy olyan nehéz időszakban, mint amilyen a legutóbbi glaciális volt.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward