A SpaceX Falcon–9 rakétája a múlt héten egy prototípust is magával vitt a Nemzetközi Űrállomásra, amely ezen a tervezett konstelláció tagjainak mintájául szolgálhat a jövőben. Jelenleg számos cég tervez óriási, több száz vagy több ezer műholdból álló flottákat pályára állítani, míg azonban a SpaceX, a OneWeb és az Amazon globális internetszolgáltatást kívánna biztosítani ezekkel, az UbiquitiLink kizárólag a mobiltelefonokra fókuszál.

Ennek érdekében egy seregnyi kisműholdat akarnak feljuttatni, hogy a telefonok mindenféle változtatás nélkül a Föld bármely pontján használhatók legyenek. „Jelenleg 5,2 milliárd mobilhasználó van a bolygón” – mondja Charles Miller, a cég alapító vezetője. „A célunk, hogy mindegyikük telefonja műholdas telefonként is működhessen.”

A cél hangsúlyozottan nem a felszíni adótornyok teljes helyettesítése, ezek ugyanis, ahol van lefedettség, biztosan gyorsabban fognak működni, mint az űrből biztosított hálózat, mondja Miller. Az UbiquitiLink ehelyett azokra a régiókra koncentrál, ahol nincs meg a felszíni infrastruktúra a hálózathoz, vagy a terepviszonyok miatt akadozik a térerő. A cég becslése szerint bármely időpillanatban nagyjából 750 millió mobilhasználó tartózkodik lefedettséggel nem rendelkező helyen, vagyis a világ minden táján elszórtan megtalálható, térerő nélküli foltok egyikén belül.

A UbiquitiLink pedig állítólag kifejlesztett egy technikát, amely révén egy mezei mobiltelefon képes a felette elhaladó műholddal összeköttetésbe kerülni, amikor éppen nincs felszíni hálózata. A szolgáltatást a tervek szerint nem magánszemélyeknek, hanem a szolgáltatóknak árulnák, lehetővé téve, hogy azok az infrastruktúra kiterjesztése nélkül növeljék a lefedettséget saját régiójukban.

Millernek egyébként az előző nagy afrikai ebolajárvány idején támadt ötlete erre a szolgáltatásra, amikor a segélyszervezetek munkatársai rengeteg régióban kénytelenek voltak műholdas telefonokat használni, mert máshogy nem tudtak kommunikálni. Ekkor merült fel benne, hogy milyen jó lenne, ha a sima mobilok közvetlenül tudnának kapcsolódni a műholdakhoz.

Az ehhez szükséges szoftver a fejlesztők elmondása szerint a sztenderd felszíni programok egy módosított változata, amely lehetővé teszi, hogy a mobil mozgó célpontra csatlakozzon, amit alapvetően nem szeret, és hogy a szokásosnál jóval nagyobb távolságból is felvegye a kapcsolatot. A koncepció az, hogy a telefon a felszíni tornyokkal 35 kilométeres távolságon belül, a műholdas „tornyokkal” pedig 500 kilométeren belül lesz képes kapcsolatot teremteni.

A műholdak ráadásul ugyanazokon a rádiófrekvenciákon fognak kommunikálni, mint amelyeken a felszíni mobilkommunikáció is zajlik. Az ISS-re most felküldött prototípus révén ennek működőképességét, és az új szoftvert fogják tesztelni. Ehhez az asztronauták a rövidesen lecsatlakozó Cygnus űrhajóba pakolják majd a készüléket, és amikor az űreszköz elindul, megkezdődik a tesztelés, először a 2G, majd az LTE hálózaton.

Ha a módszer beválik, még néhány teszt következik a következő év folyamán, majd ha sikerül támogatókat szerezni a projekthez, megkezdődhet a hálózat kiépítése, amely 25 kilogrammos műholdakból áll majd. 24–36 ilyen műholddal már a Föld igen nagy részét le lehet fedni, mondják a fejlesztők, de ahhoz, hogy folyamatos és teljes legyen a lefedettség, több ezer űreszközre lesz szükség.