Minden korábbinál részletesebb felvétel készült a szomszédos törpegalaxisokról

A Nagy és a Kis Magellán-felhőről készült gigantikus „portrék” elkészítéséhez a Swift űrtávcső több ezer ultraibolya felvételét dolgozták össze egy-egy tökéletes mozaikká. 

Minden korábbinál részletesebb felvétel készült a szomszédos törpegalaxisokról

A NASA és a Pennsylvaniai Állami Egyetem csillagászai minden korábbinál részletesebb képet tettek közzé a Tejútrendszer két kísérőgalaxisáról, a Nagy (LMC) és a Kis Magellán-felhőről (SMC). A gigantikus „portrék” elkészítéséhez a Swift űrtávcső több ezer ultraibolya felvételét dolgozták össze egy-egy tökéletes mozaikká, amelyeket az Amerikai Csillagászati Társaság hétfői ülésén mutattak be először.

Nagy Magellán-felhő

A Nagy Magellán-felhőről készült 160 megapixeles kép nagyjából egymillió, a Kis Magellán-felhőt ábrázoló 57 megapixeles felvétel pedig közel 250 ezer ultraibolya sugárforrást ábrázol. (A mozaikok különböző méretű verziói itt érhetők el.) A képeken a 160−330 nanométeres hullámhosszak jelenítődnek meg, amelyeket nagyrészt elnyel a földi légkör, így a felvételekre pillantva olyan kép tárul elénk, amelyet bolygónk felszínéről még műszeres segítséggel sem élvezhetnénk. A törpegalaxisok a déli félteke éjszakai égboltján elmosódott, fénylő pacákként jelennek meg. A csillagrendszereket a portugál felfedezőről, Fernando Magellanról nevezték el, aki a 1519-es expedíciója során az egyik első európai volt, aki pillantást vethetett ezekre az égi objektumokra.

Ahogy Michael Siegel, a Swift űrtávcsőt kezelő csapat vezető kutatója elmondta, ezt megelőzően nagyon kevés ultraibolya tartományt vizsgáló megfigyelés történt a szomszédos törpegalaxisokkal kapcsolatban, így a felvételek mind a vizsgált hullámhossz, mind pedig részletességük tekintetében újdonságnak számítanak, és elemzésük alapján remélhetőleg sok új dologra derülhet fény a Tejútrendszer kísérőivel kapcsolatban.

Kis Magellán-felhő

A Nagy Magellán-felhő 163 ezer, a Kis Magellán-felhő pedig 200 ezer fényévre található, és amellett, hogy galaxisunk körül keringenek, egymást is megkerülik. A nagyobbik törpegalaxis mérete nagyjából tizede a Tejútrendszerének, tömege ugyanakkor alig százada galaxisunkénak. A Kis Magellán-felhő térbeli kiterjedése fele, tömege pedig kétharmada nagyobb „testvérének”. A Nagy Magellán-felhőről készült mozaikhoz szükséges 2200 fotót 5,4, a kisebbik törpegalaxisról készült 656 képet pedig 1,8 nap leforgása alatt készítette el a Swift. A felvételek feloldási határa 2,5 szögmásodperc.

Relatíve apró méretük ellenére a törpegalaxisok közelségük miatt jelentős méretűnek mutatkoznak az égbolton, ezért is volt szükség ilyen sok különálló felvételre a kívánt felbontású mozaikfotó elkészítéséhez. Az ultraibolya tartományt vizsgálva a Naphoz hasonló csillagok elhalványulnak, és lehetőség nyílik a legforróbb égitestek és a csillagkeletkezési régiók részletesebb tanulmányozására.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward