A JWST eredménye aztért kiemelkedően izgalmas, mert ez a hatalmas felhő akár az élet kémiai összetevőit is tartalmazhatja, mivel a hold jeges felszíne alól szabadult fel. 2005-ben a NASA Cassini nevű űrszondája fedezte fel, hogy az Enceladus felszín alatti óceánjából időnként jeges részecskék spriccelnek ki a hold felszínén lévő repedéseken keresztül. A JWST pedig most igazolta, hogy az így kijutó anyag sokkal messzebbre jut, mint azt korábban gondolták.

Sara Faggi, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának bolygókutatója egy konferencián számolt be az eredményekről, amelyek rövidesen egy tudományos közleményben is megjelennek. Az Enceladus azért izgatja az asztrobiológusok fantáziáját, mert egyike a Naprendszer kevés „óceánbolygójának”, így az egyik legjobb hely a földönkívüli élet keresésére. Az Enceladus külső jégtakarója alatt húzódó sós óceán lehetséges menedéket kínál az élő szervezetek számára, amelyek az óceánfenéken található hidrotermális kürtők kémiai energiája révén maradhatnak életben.

Az Enceladusból elsősorban a hold déli pólusa körül tigriscsíkokként ismert hasadékokon keresztül kiáramló anyag pedig közvetlen lehetőséget kínál a lehetséges földönkívüli ökoszisztéma tanulmányozására. A Cassini által észlelt anyagfelhők szilícium-dioxid-részecskéket tartalmaztak, amelyek valószínűleg a tengerfenékről származtak. A Cassini többször is átrepült az Enceladus anyagfelhőin, jégszemcséket és az élettel kapcsolatba hozható vegyi anyagokat elemezve, így például a metánt, a szén-dioxidot és az ammóniát.

A Földtől 1,5 millió kilométerre tanyázó JWST távcsővel azonban most sikerült felfedezni valamit, amit a Cassini nem láthatott a hold közeléből. A JWST szélesebb perspektívájával és érzékeny műszereivel képes volt az Enceladus körüli halvány anyagjeleket is megörökíteni. A JWST 2022. november 9-én egy hatalmas, nagyon hideg vízgőzfelhőt detektált a hold közelében. A hamarosan megjelenő tanulmányban Faggi elmondása szerint számszerűsíteni fogják, hogy mennyi víz spriccelt ki és milyen hőmérsékleten. De a felhő valószínűleg alacsony sűrűségű, inkább egy diffúz, hideg felhőre hasonlít, mint nedves permetre.

Ez nem túl jó hír azok számára, akik mintát akarnak venni a felhőkből, és élet jeleit remélik megtalálni bennük, mert ezek túl ritkák lehetnek ahhoz, hogy kimutathatóak legyenek. Shannon MacKenzie, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának bolygókutatója szerint ugyanakkor a Cassini által az Enceladushoz sokkal közelebb látott jégszemcsék nagyobb valószínűséggel tartalmaznak magas koncentrációban szerves részecskéket.

A JWST az Enceladusról visszaverődő napfény színképét is elemezte, és számos kémiai anyagot talált, köztük vizet és valószínűleg más vegyületeket, amelyek a hold óceánjában zajló geológiai vagy biológiai tevékenységre utalhatnak. A kutatók már tervezik a felfedezés utánkövetését. A múlt héten a JWST szervezői közzétették a teleszkóp működésének második fázisában elvégzendő megfigyelések listáját, és ebben is szerepel egy projekt az Enceladus tanulmányozására. Ennek során hosszabb ideig fogják vizsgálni az Enceladust, mint az első JWST-vizsgálatnál, és a cél az élhetőséggel összefüggő kémiai anyagok, például szerves vegyületek és hidrogén-peroxid megtalálása lesz.

A JWST eredményei újabb alapot szolgáltatnak egy esetleges NASA-küldetéshez az Enceladushoz, hogy ott az élet jelei után kutassanak. A fontolóra vett javaslatok között szerepel egy küldetés, amely másfél évig keringene a Hold körül, mielőtt leszállna a déli póluson. Egy másik javaslat egy autonóm kígyórobot kifejlesztéséről szól, amely az Enceladus jege alá bekúszva kutatná az óceánt.

A Naprendszer más jeges holdjai is figyelmet kapnak a JWST-től. A konferencián Geronimo Villanueva, a Goddard bolygókutatója arról számolt be, hogy a teleszkóp szén-dioxidot észlelt a Jupiter Europa nevű holdján. Ez azért izgatja a tudósokat, mert a szén és az oxigén a földi élet kulcsfontosságú építőkövei. A NASA jövőre küldetést indít az Európához, amely részletesebben fogja feltárni ezt az óceáni világot. „Ez egyértelműen egy új korszakot jelent a Naprendszer felfedezésében” – mondta Villanueva.