A madarak tojásai gyakorlatilag a szivárvány minden színében előfordulnak, a babakéktől a bézs alapon fekete pöttyösig. A tojások kinézete hasonlóan sokféle, mint a fajok, amelyek tagjai rakják ezeket. És bár egyelőre önmagában az is sok szempontból rejtély, hogy a madarak miért olyan változatos színűek, a tojások kapcsán egy kutatócsoportnak sikerült egy általánosnak tűnő trendet megfigyelni, ami magyarázatot jelenthet a varianciák egy részére.

Korábbi kutatások alapján a trópusi madarak körében a sötétebb árnyalatú tojások előnye, hogy ezeket nehezebben észlelik a ragadozók. A sötét pigmentek ráadásul olyan fényre aktiválódó molekulákat is tartalmaznak, amelyek védelmet nyújtanak a fertőzések ellen. Egy most megjelent, északi madarakat vizsgáló tanulmány szerzői szerint viszont a nem trópusi vidékeken más oka lehet a sötét színű tojások rakásának: ezekben a fiókák inkább melegen maradnak.

Az amerikai-ausztrál kutatócsoport tagjai úgy találták, hogy a tojások színe egyre barnább, ahogy hidegebb, kevesebb napfényt kapó vidékeken fészkelő madarakat vizsgálnak. Ezt már a 19. század óta sejtik a tudósok, akik az állatvilágban másutt is megfigyelték, hogy a hidegebb élőhelyeken sötétebb árnyalatok a jellemzők, amelyek jobban elnyelik és megtartják a hőt. A madártojások kapcsán azonban egészen mostanáig nem sikerült meggyőző adatokkal megerősíteni a teóriát.

Az új tanulmány egyben arra is rávilágít, hogy milyen sokféle környezeti tényezőnek kell megfelelni a madártojásoknak, ha egy faj sikeres akar lenni. A melegebb éghajlatokon például a sötétebb színű tojások védenek ugyan a ragadozóktól és a betegségektől, de fennáll a veszélye, hogy túlhevülnek. A hidegebb vidékeken ugyanakkor nem ettől, hanem a kihűléstől kell félni, a betegségek és a ragadozók pedig ritkábbak, mint a trópusokon.

Hogy megtudják, mi határozza meg elsősorban a tojások színét az északi madaraknál, a kutatók 634 madárfaj tojásainak színét és fészkelőhelyét vizsgálták együttesen. A térkép alapján egyértelműen az látszik, hogy minél északabbra haladunk, annál sötétebbek a tojások. A sötét szín ezen kívül csak a már említett forró, magas páratartalmú területeken jellemző, ahol viszont – ahogy az előzőekben kiderült – nem hőmérsékleti a szerepe.

A kutatók laborkísérletek során is vizsgálták a sötétebb árnyalatú tojások hőtani viselkedését: különböző színű tyúk-, kacsa- és fürjtojásokat világítottak meg napfénnyel, és úgy találták, hogy a sötétebb színek valóban jobban tartják a meleget. A szakértők a következő szakaszban terepi körülmények között is meg akarják vizsgálni, hogy viselkednek a tojások. Ehhez hőkamerával fogják figyelni a természetben lerakott, különböző árnyalatú tojásokat.