A marskutatás utóbbi évekbeli eredményei világossá tették, hogy a Marson egykor léteztek felszíni folyók és tavak. Az éghajlat azonban jelentősen megváltozott azóta, így ami a marsi felszínt illeti, legfeljebb átmeneti nedves foltok megtalálásában reménykedhetnek a szakértők. Persze a vízjégen kívül, amelyből az európai fejlesztésű, a bolygót lassan 15 éve vizsgáló Mars Express vizsgálatai szerint tetemes mennyiség található a bolygó déli sarkán.
Ez a régió azonban a legfrissebb adatok szerint nem csak vízjeget rejt: a szakértők egy ideje már sejtik, hogy a jégsapkák alatt lehet folyékony víz is, elvégre a Földön is megfigyelték, hogy a víz fagyáspontja a fölötte található jég nyomásának hatására csökken. A fagyáspontot ráadásul a vízben található sók is tovább csökkenthetik, így a víz jóval 0ºC alatt is folyékony maradhat.
Ezt az elméletet mostantól tényleges észlelési adatok is alátámasztják, a Mars Express MARSIS nevű radarja ugyanis végre kellően részletes információkat tudott összegyűjteni azzal kapcsolatban, mi történik a sarki jég alatt. A vizsgálatok alapján a déli sarkot a vizsgált 200 kilométer átmérőjű területen nagyjából másfél kilométer vastagságú jég és por borítja, ez alatt pedig egy 20 kilométer átmérőjű, szokatlanul fényes foltot azonosítottak a műszerek.
Az adatok elemzése alapján ez a folt folyékony víznek tűnik, vagyis felszín alatt egy tó rejtőzik. Hogy a tó milyen mély lehet, az egyelőre bizonytalan, de annyi bizonyos, hogy legalább néhány deciméter mélységű a víz, mert különben a radar nem lett volna képes érzékelni azt. A szakértők szerint könnyen elképzelhető, hogy a felszín alatt másutt is vannak hasonló, rejtett vízkészletek, amelyek felfedezésre várnak.
Ahogy már említettük, a Földön is akadnak hasonló tavak, például a Vosztok-tó, amely 4 kilométer vastag jégréteg alatt, az Antarktisz mélyén található. Ez az összevetés azért is izgalmas, mert saját bolygónkon az ilyen jég alatti tavakban az utóbbi évek vizsgálatai alapján van mikrobiális élet. Ebből kiindulva pedig a marsi tóban sem elképzelhetetlen a sejtszintű életformák létezése, nem is beszélve a Naprendszer jeges holdjainak óceánjairól.
