Mély hasadékrendszer szeli ketté a Charont

A Pluto legnagyobb holdjának egyenlítőjétől délre egy mély völgyekből álló sáv húzódik, amely valószínűleg az egész égitestet körülöleli.

Mély hasadékrendszer szeli ketté a Charont

Eseménydús múltról tanúskodnakazok az új képek, amelyeket a New Horizons űrszonda az elmúlt héten sugárzott haza a Pluto legnagyobb holdjáról, a Charonról. „Ezt imádni fogják” ‒ írja Alan Stern, a New Horizons projekt vezető kutatója a holdról készült nagyfelbontású felvételekhez írt blogbejegyzésében. És valóban: a Charon meggyötört, mély völgyekkel és magas hegyekkel borított felszíne egyáltalán nem hasonlít arra, amire előzetesen számítottak a kutatók. A szakértők saját bevallásuk szerint egy nagyjából egységes kinézetű, kráterekkel borított világot vártak, ehelyett, hegyeket, hasadékokat, földcsuszamlásokat és változatos színeket találtak.

Az 1214 kilométer átmérőjű Charon feleakkora, mint a Pluto, és a törpebolygóval kettős rendszert képez, amelynek közös tömegközéppontja a Plutón kívülre esik. A Charon anyabolygójához képest mért nagyságát tekintve a legnagyobb hold a Naprendszerben. A legfrissebb képeket július 14-én készítette a New Horizons látható fényben működő, monokromatikus képeket rögzítő LORRI kamerája és a Ralph nevű spektrométer, amellyel színeket, összetételt és hőmérsékleti adatokat lehet rögzíteni.

Valles Marineris (Mars)

A felvételek talán legfeltűnőbb sajátossága, hogy a hold egyenlítője mentén, attól északi irányban egy hasadékokból és völgyekből álló öv húzódik az égitesten. A charoni „Grand Canyon” legalább 1600 kilométer hosszú, és a képek alapján egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen körbeöleli a holdat. „Olyan mintha a Charon kérge kettérepedt volna” ‒ mondja John Spencer, a New Horizons geológiai adatait elemző csapatának tagja. A szakértő azt is hozzáteszi, hogy ez a mély völgyrendszer nagyon hasonlít a marsi Valles Marinerisre, amely bolygószomszédunk egyenlítőjétől délre húzódik, és a bolygó kerületének nagyjából ötödét öleli fel.

Ez utóbbit geológiai törésvonalnak tartják a kutatók, amely a Mars kialakulásának korai szakaszában alakult ki a szomszédos Tharsis-régióval párhuzamosan. Amikor a vulkanikus terület emelkedni kezdett, mellette a kéreg megrepedt, majd beomlott. A Valles Marinerist a későbbiek folyamán földcsuszamlások és egyéb erők, például erős sodrású folyók is mélyítették a szakértők szerint.

A Charon esetében azt egyelőre ugyan nem tudni, hogy pontosan hogyan alakulhatott ki ez a holdat gyakorlatilag kettévágó völgyrendszer, de az bizonyos, hogy az legalább négyszer olyan hosszú, mint a Grand Canyon, és egyes helyeken kétszer olyan mély. A régió másik érdekessége, hogy a völgyrendszertől délre egy nagyon sima, csak néhány becsapódásnyommal borított terület látszik, amely talán valamiféle kriovulkanikus folyamat eredményeként kerülhetett a felszínre a kutatók szerint. A New Horizons csapat egyik elmélete szerint elképzelhető, hogy a Charon egykor egy felszín alatti óceánnal rendelkezett, ez azonban lassan megfagyott, és térfogatváltozás következtében repedt meg a kéreg. A repedéseken át aztán víz ömlött a felszínre, hogy megfagyva síkságokat képezzen, mondja Paul Schenk, a projekt kutatóinak egyike.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward