Megzavarják a denevéreket a lepkék szárnynyúlványai

A holdasszövő lepkék szárnyain található nyúlványok úgy tűnnek fel a denevérek szonárképén, mintha repdeső szárnyak lennének, így csökkentik a támadás pontosságát.

Megzavarják a denevéreket a lepkék szárnynyúlványai

A holdasszövő lepke felismeréséhez nincs szükség különösebb rovartani ismeretekre: az Észak-Amerikában honos faj hatalmas, 12 centiméteres fesztávolságot is elérő, világoszöld szárnyakkal rendelkezik, hátsó szárnyainak végén pedig egy-egy hosszú, farokszerű nyúlvány található. A különös alakú szárnyak funkciójával kapcsolatban régóta vitáznak a szakértők. Archibald Weeks rovarkutató például 1903-ban azzal az elmélettel állt elő, hogy a szárnynyúlványok ugyanazt a cél szolgálják, mint a gyíkok letörhető farka: a ragadozó ezt ragadja meg, így a nyúlvány leszakadásával a lepke megmenekülhet a haláltól.

Mint kiderült, a szakértőnek részben igaza lehetett. Jesse Barber, a Boise Állami Egyetem kutatója és kollégái ugyanis több mint egy évszázaddal Weeks kijelentése után igazolták, hogy a nyúlványok valóban a ragadozók megtévesztésére szolgálnak, azonban nem egészen úgy működnek, mint a gyíkok farka, hanem inkább a halak és más lepkék szemfoltjaihoz hasonlítanak funkciójukban. Ezek a jellegzetes minták rendszerint olyan testrészeken kapnak helyet, amelyek elvesztését képes kiheverni az állat, vagyis a foltok elvonják a ragadozók figyelmét a zsákmány létfontosságú testrészeiről.

A szemfolt azonban csak azon ragadozók ellen jelent védelmet, amelyek látásukra támaszkodnak a vadászat során, a holdasszövő lepke legfőbb ellenségei azonban a denevérek, amelyek nem vizuális ragadozók. Ehelyett ultrahangokat használnak környezetük letapogatására, vagyis a denevérek átveréséhez nem foltokra, hanem félrevezető formákra van szükség. Barber kutatási eredményei szerint a lepkék farkán található nyúlvány pontosan ezt a célt szolgálja.

A szakértő és kollégái kísérleteik során egy sötét szobába zárták a lepkéket és a denevéreket, majd infravörös kamerákkal rögzítették az eseményeket. Normál körülmények közt a denevérek csak a lepkék 35 százalékát voltak képesek elkapni, amikor azonban Barberék levágták a rovarok szárnynyúlványait, a denevérek hirtelen rendkívül eredményessé váltak, és potenciális áldozataik 81 százalékát ejtették el. Mivel független vizsgálatok alapján a nyúlványok elvesztése egyáltalán nem befolyásolja a lepkék repülési képességét, a változás okát máshol kell keresni, érvelnek a szakértők.

Az elemzések alapján a lepkék szárnynyúlványai repülés közben nagyon hasonlóan tűnnek fel a denevérek szonártérképén, mint a verdeső szárnyak. A denevérek így ezeket vagy a célpont meghosszabbításaként, vagy pedig egy egészen új célpontként érzékelik. Bármelyik eset is álljon fenn, a támadás pontossága jelentősen csökken a nyúlványok jelenlétében. A denevérek támadáskor általában szárnyukkal és farkukkal igyekeznek szájuk irányába terelni az áldozatot, hogy egyetlen harapással véget vessenek a zsákmánynak. A holdasszövő lepkék esetében azonban az esetek legalább felében a szárnynyúlványokra koncentrálják az akciót, ezzel pedig vagy teljesen elszalasztják a zsákmányt, vagy csak a szárny egy darabkáját sikerül elkapniuk.

Barber más hosszú szárnynyúlvánnyal rendelkező lepkefajokat is megvizsgált, és úgy találta, hogy a pávaszemes lepkék családjában (amelynek a holdasszövő lepke is tagja) a jellegzetes nyúlványok legalább négy egymástól független folyamat során fejlődtek ki. Annak megállapításához további vizsgálatokra lesz szükség, hogy a többi érintett faj is hasonlóan használja-e szárnyainak farkincáit, mint a holdasszövő lepkék.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward