A kozmosszal kapcsolatos jelenleg elfogadott elméletek szerint minden galaxis központjában egy szupernehéz fekete lyuk foglal helyet. Ezek viszonylag piciny, alig száz-százezer naptömeggel kezdik pályafutásukat, majd az idők során a magukhoz vonzott anyag révén ennek többszörösére duzzadnak. Ilyen módon akár több milliárd naptömegnyi méretűre is megnőhetnek, egészen mostanáig úgy hittük azonban, hogy ehhez évmilliárdokra van szükség.

Egy kínai kutatócsoport viszont nemrégiben felfedezteezen gigászok egy olyan példányát, amely 12 milliárd naptömeget nyomott az ősrobbanás után mindössze 875 millió évvel. A szakértők kvazárok, vagyis olyan rendkívül fényes galaxisok után kutattak az égboltfelmérési programok adatai közt, amelyek éppen központi fekete lyukuk nagy aktivitása miatt fénylenek szokatlanul erősen. Ennek során azonosították a J0100+2802 katalógusjelű objektumot, amelyet aztán távcsövekkel közelebbről is megvizsgáltak.

Az univerzum ifjúkorának ezen fekete lyuka durván 3000-szer nehezebb a Tejútrendszer központjában található szupernehéz objektumnál, és egyelőre nehezen érthető, hogyan volt képes a rendelkezésére álló rövidke idő alatt ilyen hatalmasra nőni. A szakértők létezésére az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a világegyetem korai időszakában a megszokottnál jóval méretesebb állapotban kezdték meg létezésüket ezek az égitestek. Egy másik elképzelhető lehetőség, hogy a gigantikus objektum több kisebb fekete lyuk összeolvadása révén jött létre.

Egy biztos, a nemrég felfedezett fekete lyukat mérete és „étvágya” a korai világegyetem legfényesebb ismert objektumává teszi, és sugárzásának tanulmányozása révén a csillagászok sokat megtudhatnak arról, hogy milyen is volt ebben az időszakban az univerzum. További tanulmányozása révén kideríthető lehet például, hogy a közel egymilliárd éves világegyetemben milyen arányban voltak jelen a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemek.