Megfejtették a kolibrik röptének titkát

Az állatok 50 km/órás sebességgel is képesek szlalomozni a sűrű növényzetben, mégsem ütköznek neki semminek, mivel másként dolgozzák fel a vizuális információkat.

Megfejtették a kolibrik röptének titkát

A kolibrik beépített ütközésgátló rendszerrel rendelkeznek agyukban, és ennek köszönhető, hogy nagysebességű repüléseik során nem ütköznek neki semminek, derül ki egy új kutatásból. Az apró madarak leginkább sűrű szárnycsapásaikról híresek, amely időnként a másodpercenkénti hetvenet is elérheti, de emellett haladásuk is roppant gyors: a sűrű vegetációban akár 50 km/órás sebességgel is képesek röpködni.

Egy kanadai kutatócsoport egy sor kísérlettel kiderítette, hogyan kerülik el az állatok az ilyen sebességnél végzetes következményekkel járó ütközéseket. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a kolibrik egészen másként dolgozzák fel a vizuális információkat, mint az állatok többsége. Míg ez utóbbiak – a méhektől az emberi motorosokig – az alapján becsülik fel az útjukba kerülő tárgyak távolságát, hogy az objektum milyen gyorsan látszik haladni látómezejükben, a kolibrik a tárgyak méretének látszólagos változásaira építenek.

Az autósok onnan tudják, hogy a villanypóznák közel vannak hozzájuk, hogy ezek gyorsan mozognak látóterükben, szemben a távol elhelyezkedő épületekkel. Ennek a fajta metódusnak azonban az a hátránya, hogy pontosan a haladási irányba eső tárgyak távolságát nehéz megbecsülni, mivel ezek nem mozdulnak el a látótérben.

A kolibrik a jelek szerint azonban mást vizsgálnak, amikor a távolságokat felbecsülik. Roslyn Dakin és kollégái ezt úgy derítették ki, hogy egy speciális alagútba helyezték az állatokat, amelynek falára különböző mintázatokat vetítettek, közeli és távoli mozgó, illetve álló objektumokat szimulálva a módszerrel. A madarak az alagút egyik végéből indultak, amelynek másik végén, 5,5 méteres távolságban egy cukros vízzel teli etető kapott helyet. Az állatok mozgását nyolc kamera figyelte a helyiségben.

Amikor a kutatók függőlegesen mozgó csíkokat vetítve az oldalfalakra elsuhanó villanyoszlopokat szimuláltak, a kolibrik nem úgy reagáltak, ahogy azt várták. Eltérő vastagságú oszlopok esetén madarak a vastagabb tárgyakat nagyobb ívben próbálták elkerülni, mint a vékonyabbakat, és a méret növekedésének mértékét mozgó csíkok esetén is figyelembe vették. Ebből és néhány hasonló kísérletből jutottak arra a következtetésre a kutatók, hogy az állatok a tárgyak méretváltozásai alapján állapítják meg azok távolságát.

Dakin szerint ez a fajta stratégia a madarak esetében kifizetődőbb lehet az emberi látásnál, mivel a tárgyak tényleges méretének ismerete nélkül is felbecsülhető, hogy az adott sebesség mellett mennyi idő áll rendelkezésre az ütközés elkerülésére. Ez pedig precízebb repülést tesz lehetővé változatos sebességek mellett is.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward