A madarak nem éppen nevezhetők üresfejűnek: a koponyájuk sűrűn tele van pakolva neuronokkal, és az utóbbi évek kutatásai azt is feltárták, hogy egyes képviselőik egészen komplex eszközhasználatra és eszközkészítésre is képesek. Ha kell még Monet és Picasso műveit is meg tudják egymástól különböztetni. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a szárnyasok magas szintű intelligenciája új fejlemény, vagy az állatok már ez evolúciós múltban is magas szintű kognícióra voltak képesek.
Egy brazíliai lelet az utóbbira enged következtetni, a 80 millió éves madárkoponya ugyanis komplex agyi struktúrák lenyomatát őrzi. Ami azt sugallja, hogy a korai madarak legalább olyan okosak voltak, mint mai leszármazottaik. A koponya egy mára kihalt leszármazási ághoz tartozik, de így is lenyűgöző leletnek számít, ugyanis most először enged igazán részletes betekintést abba, hogyan nézhetett ki a madarak agya a dinoszauruszok uralma idején.
A madarak evolúciója 150–165 millió évvel ezelőtt kezdett különválni a többi dinoszauruszétól. Legkorábbi képviselőik közé tartozott híres Archaeopteryx, amely a Velociraptorokhoz hasonló húsevő ragadozó ősöktől származott. Idővel két nagyobb csoportjuk alakult ki, az Enantiornithes nevű és a modern madarak felmenői.
A mára kihalt Enantiornithes csoport fajai közt egészen apró és nagy méretű madarak is voltak, amelyek első képviselőinek megjelenését 130 millió évvel ezelőttre teszik a szakértők. A csoport fajai világszerte elterjedtek voltak, amikor 66 millió évvel ezelőtt hirtelen kihaltak, valószínűleg ugyanazon az aszteroidabecsapódás nyomán, mint a többi dinoszaurusz, a modern madarak felmenőinek kivételével.
Mivel az Enantiornithes csoport egyfajta átmenetet képez a nem madár dinoszauruszok és a modern madarak között, kulcsfontosságú a kérdéses állatok evolúciójának megértéséhez, mondja Daniel Field, a Cambridge-i Egyetem kutatója, az új kutatás egyik vezetője. Mostanáig azonban nem került elő olyan koponya, ami kellően jó állapotban őrződött volna meg az Enantiornithes agyának vizsgálatához.
Az új leletet 2004-ben találta meg William Nava brazil paleontológus csapata. A lelet egy nagyjából 1 centiméter átmérőjű koponyadarab, amely más csontok és kőzetek közé volt beágyazódva. A koponya közelebbi vizsgálata alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az Enantiornithes csoporthoz tartozik, ahogy az is, hogy rajta egészen részletesen rajzolódik ki az agy lenyomata.
A leletet többek közt mikro-CT-vel vizsgálták, vékony virtuális szeletenként térképezve fel annak szerkezetét, majd ebből rekonstruálták a koponyát és modellezték az agyat, amely egykor kitölthette azt. A koponya külsőre meglehetősen primitív a szakértők szerint, inkább a nem madár dinoszauruszokat idézi. Az agy viszont meglepően komplex: meg van hajlítva, így egy C-hez hasonló alakot formál. A koponya hátulján található lyuk alapján a gerincvelő úgy kapcsolódott az agyhoz, ahogy a kolibrik és az ölyvek esetében jellemző, nem pedig derékszögben, ami a nem madár dinoszauruszokkal közeli rokonságban levő Archaeopteryxre volt jellemző.
Az agy hajlított formája révén nagyobb helyet tudott elfoglalni a koponyában, mint a rokon dinoszauruszok agya. A kérdéses ősmadár ráadásul nagyon komplex belső füllel rendelkezett, amelynek az egyensúly megtartásában lehetett szerepe, és lehetséges, hogy sokkal hatékonyabbá tette az állatokat a levegőben rokonaiknál.
Mindez azt jelenti, hogy a madarak komplex agya és belső füle sokkal korábbra vezethető vissza, mint eddig bárki gondolta. Ezzel persze nincs vége a történetnek, hiszen számos ma élő madárból hiányoznak ezek a jellegek. Így továbbra is rejtély, hogy ezek a tulajdonságok elvesztek, és újra kifejlődtek, vagy csak bizonyos csoportok veszítették el őket. Ennek feltárásához további részletgazdag koponyákat kellene megvizsgálni. Nava és Field csapata rajta van az ügyön, elmondásuk szerint már jelenleg is tanulmányoznak néhány hasonlóan izgalmas koponyamaradványt.
