Az utóbbi 25 évben a csillagászok exobolygók széles választékát fedezték fel. Az extraszoláris planéták katalógusában egyaránt találni kőzet- és gázbolygókat, mindenféle méretben és pályán. A Naprendszeren kívüli bolygók légkörének tanulmányozása ugyanakkor egyelőre gyerekcipőben jár, pedig ahhoz, hogy a Földhöz hasonlóan élhető égitesteket lehessen azonosítani az atmoszféra vizsgálata is elengedhetetlen. A legtöbb idegen légkörökkel foglalkozó kutatás így egyelőre modellek felvázolásából áll, amelyeket jelenleg nem nagyon van lehetőség tesztelni.
Ezért is jelent érdekes lehetőséget a Gliese 486b, amely olyan közel van, hogy minden korábbinál jobb esélyekkel vághatnak bele a szakértők a tanulmányozásába, annak feltételezett légkörével együtt. A bolygót a CARMENES nevű konzorcium tagjai fedezték fel Trifon Trifonov, a Max Planck Csillagászati Intézet kutatójának vezetésével. Az égitest a mindössze 26 fényévnyire található Gliese 486 katalógusjelű vörös törpe körül kering, és valószínűleg egy szuperföld.
Ennek megállapításához a kutatók többek közt úgynevezett tranzit fotometriával és radiális sebességméréssel vizsgálták a rendszert. Az észlelési adatok alapján a Gliese 486b 2,8-szor annyit nyom, mint a Föld, és 30 százalékkal nagyobb az átmérője bolygónkénál. Ebből a sűrűsége a Vénusz és a Föld sűrűsége körülinek adódik.
A Gliese 486b nagyon szoros pályán kering, 1,5 földi nap alatt kerüli meg csillagát, amelytől mindössze 2,5 millió kilométer a távolsága. Ennek megfelelően kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazt az oldalát fordítja csillaga felé. Ezen az oldalon a felszínen 430 °C körül lehet a forróság, bár ezt pontosan csak a légkör ismeretében lehetne megmondani. A szakértők a csillaghoz való közelség ellenére úgy gondolják, hogy a bolygó megőrizhette eredeti légköre egy részét, így jó tesztalanynak ígérkezik a légkörök vizsgálatára fejlesztett jelenlegi és eljövendő műszerek, így például a James Webb űrtávcső az ELT számára.
Ha a bolygó 100 °C-kal forróbb lenne, majdnem biztosan nem lenne légköre, így viszont a kutatók azt gyanítják, hogy olyan lehet, mint a Vénusz: forró felszínnel, lávaóceánokkal, és valamennyi légkörrel. A Gliese 486b pályája megfigyelési szempontból nagyon kedvező helyzetű, hiszen a bolygó másfél naponta átvonul csillaga előtt a Föld irányából nézve, ami lehetővé teszi a légkörön átsütő csillagfény elemzése révén az atmoszféra vizsgálatát. Ennek tanulságai mindenféle későbbi hasonló vizsgálatnál hasznosak lehetnek, illetve betekintést engedhetnek a szuperföldek rejtélyes kategóriájába is.
