A folyamatosan frissülő cikk adatai egyrészt azt mutatják, hogy a vizsgált országokban jelentősen többen haltak meg az elmúlt hetekben, mint ami az elmúlt évek átlaga alapján várható volt. Ennek hátterében egyrészt a hivatalosan nyilvántartott COVID-19 miatti halálesetek állnak, amelyek eleve megnövelték a mortalitást. A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik ugyanakkor, hogy a halálesetekben mért teljes többletet messze nem magyarázzák meg a hivatalos számok. Az eltérés hátterében részben olyan halálesetek állhatnak, amelyek szintén a COVID-19-nek tulajdoníthatók, de nem diagnosztizálták ezeket, részben pedig olyan betegek is, akiknek más egészségügyi problémájuk volt, de a járványhelyzet miatt nem jutottak el időben orvoshoz, vagy nem kaptak megfelelő ellátást.
Az adatok arról tanúskodnak, hogy egyáltalán nem tűnik helytállónak az a megállapítás, hogy a SARS-Cov-2 fertőzésbe túlnyomórészt olyanok halnak bele, akik egyébként is rövidesen elhunytak volna más betegségeik miatt. Párizsban például a járvány csúcsidőszakában több mint kétszer annyian haltak meg naponta, mint ami a korábbi években jellemző volt, New Yorkban pedig jelenleg négyszerese a mortalitás a sok éves átlagnak. Ezek a számok jelentősen meghaladják a súlyosabb influenzajárványok miatti kiugrásokat, nem is beszélve a több hetes kórházi kezelésre szorulók elképesztően nagy arányáról, ami az influenza esetében szintén nem jellemző.
Egy járvány közepén megállapított halálozási adatok persze sosem lehetnek tökéletesek, az elhalálozások teljes száma éppen ezért sokkal pontosabb képet festhet a valós helyzetről. Április 22-ig hivatalosan világszerte 165 ezren haltak bele a COVID-19-be, de a halottak tényleges számát a limitált tesztelés, és egyéb okok, például a boncolásokra vonatkozó, járványvédelmi okokból bevezetett tiltások miatt nagyon nehéz megállapítani.
A hivatalos adatok és a tényleges halálozások közti eltérés különösen kiugró azokon a helyeken, ahol lassan reagáltak a problémára, és alapvetően keveset tesztelnek. Isztambulban például március 9. és április 12. között a várthoz képest 2100-zal több halottat regisztráltak, ami nagyjából duplája a kormány által egész Törökországra nyilvántartott koronavírusos haláloknak a kérdéses időszakra vonatkozóan. A halálesetek március közepi megugrása ráadásul azt sugallja, hogy az ekkor elhunytak közül sokan még februárban fertőződhettek meg, amikor hivatalosan még nem is volt SARS-CoV-2 fertőzött az országban.
Jakartában márciusban összesen 84 halálesetet tulajdonítottak a koronavírusnak a hivatalos szervek, ugyanakkor az indonéz fővárosban több mint 1000-rel nőtt a temetések száma ugyanebben az időszakban az átlaghoz képest. De számos európai ország adatain is az látszik, hogy a megszokotthoz képest 20–30 százalékkal többen haltak meg az elmúlt hetekben, ami sokkal több halálesetet jelent, mint ami a COVID-19 kapcsán közzétett számokban látszik. A kiugró mortalitást az EUROMOMO nevű projekt adatai is megerősítik, amelynek kutatói 24 európai országból gyűjtenek és elemeznek halálozási adatokat.
Az információk még így is korlátozottak, hiszen például a nem egészségügyi intézményekben elhunytak csak jelentős csúszásokkal kerülnek be a statisztikákba, de a demográfusok és a járványügyi szakértők is úgy vélik, hogy hasonló elemzésekkel (pl. az Economist hasonló nyilvántartásával) sokkal pontosabb kép vázolható fel a jelen helyzetről, mint ami a hivatalos adatokból kirajzolódik. Az pedig különösen fontos lehet, hogy ezekből az adatokból idővel arról is körülbelüli képet kaphatunk, hogy mekkora volt a járvány járulékos vesztesége, vagyis hányan hunytak el egyéb betegségekben azért, mert az egészségügyi ellátás túlterheltsége vagy részleges leállása miatt nem jutottak ellátáshoz.
