Bár a szakértők már találtak saját rendszerünkön kívül olyan óriásbolygókat, amelyek hasonlóan erősen elliptikus pályán keringenek, ezek egyike sincs olyan messze csillagától, mint a most detektált égitest. Ahogy Sarah Blunt, a Caltech doktorandusza mondja, a csillaguktól távol keringő bolygók hajlamosak többé-kevésbé körpályán haladni. Az új bolygó különös pályája azt sugallja, hogy máshogy formálódott, mint a legtöbb planéta.
Az égitestet radiális sebességméréssel fedezték fel, vagyis a központi csillag imbolygása nyomán mutatták ki, hogy a rendszerben lennie kell egy méretes bolygónak, amely „rángatja” a csillagot. Ahhoz, hogy a módszerrel bolygókat lehessen detektálni, általában ki kell várni, amíg azok legalább egyszer körbeérnek pályájukon, ami a távoli bolygók esetében nyilvánvalóan problémás, hiszen évszázadok-évezredek adataira lenne szükség.
A mostani bolygó kapcsán azonban ennek rövidebb idejű és szokatlan alakú pályája lehetővé tette, hogy a Caltech kutatói néhány évtizednyi adatból is megoldják a feladatot. Ehhez három obszervatórium, a kaliforniai Lick, a hawaii Keck és a texasi McDonald létesítmények megfigyelési adatait használták fel. A rendszer központi csillagáról, a HR 5183 katalógusjelű objektumról az 1990-es évek óta vannak megfigyelések, ami még mindig nem lett volna elég a HR 5183 b jelű bolygó megtalálásához, hiszen annak pályaideje 45–100 földi év, ha nem lenne ennyire extrém pályája a bolygónak.
Ahogy a szakértők mondják, a bolygó pályája javát a rendszer külső vidékein tölti, majd egyszer csak gyorsulva megindul befelé, és gyakorlatilag egy gravitációs hintamanővert hajt végre a csillag körül. A kutatóknak szerencséjük volt, mert a megfigyelési időszakban pontosan ezt a manővert sikerült elcsípniük. A jellegzetes pályarészlet alapján pedig úgy is sikerült igazolni, hogy valóban egy bolygóról van szó, hogy nem voltak tanúi a teljes pályának.
Az eredmények igazolják, hogy radiális sebességméréssel lehetséges csillaguktól távolabb keringő bolygókat észlelni anélkül, hogy hosszú ideig kellene várakozni. A kutatók szerint ráadásul kifejezetten érdemes lenne ilyen bolygókra vadászni, azok ugyanis rávilágíthatnak arra, hogyan formálják az ilyen nagy planéták saját rendszerüket.
A bolygóképződés jelenlegi elméleteink szerint egy csillag körüli korongban zajlik, ahol a planéták egy síkba eső, nagyjából körkörös pályákon formálódnak. A mostani bolygónak szokatlan pályájához valamiféle gravitációs interakcióba kellett keverednie egy másik égitesttel, a szakértők szerint talán egy másik, hasonló méretű bolygóval. Ennek eredményeképpen a b jelű bolygó elliptikus pályára állt, a másik pedig kihajítódott a rendszerből, vélik a kutatók.
