A forró jupiterek a Jupiterhez hasonló méretű extraszoláris bolygók, amelyek azonban rendkívül közel keringenek csillagukhoz, az ultraforró jupiterek pedig még ezeknél is szorosabb pályán mozognak. 2018-ban egy csillagászcsoport egy ilyen égitestnek akadt nyomára a dél-afrikai WASP-South távcső segítségével. Az új bolygójelölt, a WASP-189b egészen extrémnek tűnt, amit két évvel később, idén áprilisban a vadonatúj CHEOPS-szal is sikerült megerősíteni.
Mivel a CHEOPS az űrből vizsgálódik, sokkal precízebb mérésekre képes, mint a földi távcsövek, amelyeknek át kell nézniük a légkörön, mondja Monika Lendl, a Genfi Egyetem csillagásza, az új felfedezésről beszámoló tanulmány vezető szerzője. Az ESA és a svájci űrügynökség közös fejlesztése a fedési módszerrel vizsgálja az eget, vagyis periodikus fényváltozásokat keres a csillagok kapcsán, olyan varianciákat, amelyeket a csillag előtt átvonuló, és annak fényét átmenetileg csökkentő bolygók okozhatnak.
Az űrtávcsövet emellett bolygójelöltek létezésének megerősítésére is használják, mivel ahhoz, hogy egy exobolygó hivatalosan is felfedezettnek minősüljön legalább két különböző műszerrel kell igazolni létezését. A WASP-189b esetében pontosan ez történt. A kérdéses exobolygó 322 fényévre található a Mérleg csillagképben. Az ultraforró jupiter A típusú, kék csillag körül kering, mindössze 7,5 millió kilométer sugarú pályán (ami 5 százaléka a Nap–Föld távolságnak).
A bolygó 2,7 földi nap alatt kerüli meg csillagát, így roppant forró. A Cheops mérései szerint, amelyek keretében a bolygó fényességét is vizsgálták, az égitest a legforróbb ismert exobolygók egyike: a légkörében 3200 °C körüli a hőmérséklet. Ezzel a planéta forróbb, mint egyes vörös törpe csillagok, így annak az esélye, hogy élet létezzen rajta gyakorlatilag nulla. A bolygó egyébként négyszer nehezebb a Jupiternél, átmérője pedig 1,6-szorosa a Naprendszer legnagyobb bolygójának.
Pontosabban ez a legnagyobb átmérője, a mérésekből ugyanis az is kiderült, hogy a bolygó nem egészen gömb alakú: függőleges irányban össze van nyomva, és az egyenlítői régióban vaskosabb, mint másutt. Itt hűvösebb is az égitest, ami a torzult alakkal együtt a szakértők szerint annak lehet az eredménye, hogy a központi csillag rendkívül gyorsan forog, illetve közelsége miatt is fokozott árapályhatással van bolygójára.
Érdekes módon a közelség ellenére a WASP-189b megdöntött pályán kering, vagyis nem a csillag egyenlítői síkját követi, hanem csaknem erre merőlegesen, a poláris régiókat kerülgetve halad körbe. Ez a szakértők szerint azt sugallja, hogy a planéta a csillagtól jóval távolabb keletkezhetett, és csak élete későbbi szakaszában vándorolt beljebb, vagy más bolygók, vagy egy másik csillag gravitációs hatása nyomán.
