A MACSJ0138.0-2155 nevű galaxishalmaz nagyjából 4 milliárd fényévre található a Földtől. A hatalmas galaxiscsoportot a gravitáció tartja egyben, és a rendszer tömegvonzása olyan nagy, hogy a körülötte lévő teret is meghajlítja. A mögötte lévő, még távolabbi objektumok fénye ezeken a meghajlított térrészeken áthaladva változatos útvonalakat jár be. Ennek egyik furcsa és izgalmas következménye, hogy a háttérben lévő objektumok fénye felerősödhet – ezt a jelenséget nevezzük gravitációs lencsézésnek.
A MACSJ0138.0-2155 esetében pontosan ez történik az MRG-M0138 nevű távoli galaxis fényével, amely 10 milliárd fényévre van. Mivel a fény eltérő utakat jár be a közbeeső lencse körül, a lencsézéssel négy kivetülése is létrejött a háttérbeli galaxisnak: kettő jobbra és balra látható a képen, a harmadik és negyedik pedig az alsó íven található, és részben fedik egymást.
A 2016 nyarán készült képeken az alsó ív bal oldalán megjelent egy rendkívül fényes fénypont, amit a szomszédos, átfedő kivetülésen, és a jobb oldali íven is sikerült detektálni. A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a pötty egy szupernóva, egy felrobbanó csillag lehet, amely rövid időre képes túlragyogni akár egy egész galaxist is. Egy tipikus szupernóva nagyjából két hét alatt éri el legnagyobb fényességét, majd pár hónap vagy pár év alatt halványul el újra.
Ahogy már említettük, a különböző kivetülésekhez a fény eltérő hosszúságú utat tesz meg, vagyis ezek a képek eltérő időpillanatokat ábrázolnak. Jelen esetben ez kifejezetten látványos: a szupernóva a különböző íveken kialakulása eltérő szakaszaiban van, és a szakértők azt is meg tudták állapítani, hogy mennyit késnek egymáshoz képest a kivetülések. Ha a szupernóva legnagyobb fényességét tekintjük a 0. napnak, az alsó ív bal oldalán levő kép 92 napos, a tőle jobbra eső kivetülés mínusz 24 napos (vagyis a csúcsfényesség előtti), a jobb oldali ív képe pedig 107 napos.
Ami még izgalmasabb, a legfelső, bal oldali ív késik a legtöbbet, vagyis ezen még egyáltalán nem látszik a szupernóva. De nem sokára látszani fog, a szakértők számításai szerint ugyanis a csillagrobbanás képe ezen az útvonalon 2037 körül fog megjelenni a kivetülésen. Ami rendkívül érdekes lesz, hiszen így a kutatóknak lehetőségük nyílik a legelejéről megtekinteni a teljes folyamatot. (A szupernóva 2019-re eltűnt a többi ívről, ahogy jobb oldali képen látható, ahol a bal felső ívnél látszó karika azt jelzi, hogy hol várható annak megjelenése 2037 körül.)
A kutatók szerint a felrobbanó csillag egy I. típusú szupernóva, vagyis egy fehér törpe, amely egy társcsillag anyagából való táplálkozás nyomán produkált robbanást. Ez pedig azért is izgalmas, mert az ilyen típusú szupernóvákat régóta használják kozmikus távolságmérésre, így lencsézett változataik még pontosabbá tehetik a nagy távolságok meghatározását. Ehhez persze sok-sok ilyen esemény többszörösen lencsézett verzióira lesz szükség, de a következő generációs távcsövekkel minden remény megvan ezek összegyűjtésére.
