Kettős látórendszere segíti a mélytengeri halat

A „hagyományos” lencsés szemrész a felülről érkező fényt észleli, míg az ennek oldalán kialakult, tükrös látószerv az alulról, illetve oldalról érkező, döntően biolumineszcens fényt gyűjti össze.

Kettős látórendszere segíti a mélytengeri halat

Egészen bizarr látórendszerrel rendelkező halat fedeztek fel a Tübingeni Egyetem kutatói. A Rhynchohyalus natalensis a hordószemű halak családjába tartozik, és több száz méteres mélységben él. Hans-Joachim Wagner a Tasman-tenger déli részén tanulmányozták a mélytengeri halak viselkedését. 200−1000 méteres mélység közt a látási viszonyok gyökeresen átalakulnak: a zóna felső pontján még kellő mennyiségű fény áll rendelkezésre, egy kilométeres mélységben azonban gyakorlatilag teljes a sötétség.

Számos ebben a zónában élő faj éppen ezért felfelé irányuló, hosszúkás szemeket fejlesztett ki, maximalizálva látószervük érzékenységét a szegényes fényviszonyok közt. Problematikus viszont, hogy bár nappal a fény java felülről érkezik, éjszaka más a helyzet: a tenger legfőbb fényforrásai ilyenkor a különféle biolumineszcens élőlények, amelyek fénye bármilyen irányból érkezhet. Ezek észleléséhez a felfelé néző szem kevés, így a halaknak valamiféle trükköt kellett alkalmazniuk ahhoz, hogy éjszaka is lássanak valamit környezetükből.

Néhány halfaj úgy lendült át ezen a problémán, hogy szemük rendkívül mozgékonnyá vált, ezzel párhuzamosan pedig fejrészük szinte teljesen átlátszóvá alakult, vagyis a hal saját fején is képes átlátni. Egy másik lehetséges módszer a látótér megnövelésére a másodlagos reflektorszemek kifejlesztése, ezt tette a R. natalensis is. A hal rendelkezik egy „hagyományos”, a felülről érkező fény észlelésére alkalmas, felfelé néző, lencsés szemmel, illetve ennek oldalán kialakult egy, a lumineszcens fényt tükörszerű felületekkel fókuszáló szem is. Ez utóbbi az alulról és oldalról érkező fénysugarakat gyűjti össze, így a hal kettős szemrendszerével egyszerre képes észlelni a felülről, és az alulról vagy oldalról érkező veszélyt is.

Míg a reflektorszemek viszonylag elterjedtnek számítanak a puhatestűek körében, a gerincesek közt ez mindössze a második faj, amelyben ilyen látórendszert azonosítottak. A másik példa, a Dolichopteryx longipes szintén a hordószemű halak közé tartozik, és nagyon hasonló módon a felülről érkező fényt hagyományos, lencsés szemével, az alulról és oldalról érkezőt pedig reflektív guanin kristályokkal borított tükrös szemével gyűjti össze. Még érdekessebbé teszi ezt a két halfajt az a tény, hogy bár a kettős szemrendszer felépítése a megszólalásig hasonlít, a tükröződő részek eltérő szövetekből fejlődtek ki, vagyis a jelek szerint a két rokon faj különböző evolúciós lépések során jutott ugyanarra a rendkívül specifikus megoldásra a látásprobléma kapcsán.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward